Torma Sándor


Mit tegyen?


Mit tegyen az ember,

Ha szeretni már nem mer,

Ha ő többé már nem kell,

S Ő; számára is teher.

 

Mit tegyen a csalódott,

Ha a világ leomlott,

Ha ő lett megunott,

S a kártyavár lehullott.

 

Mit tegyen a férfi,

Ha őt már elveszíti,

Ha érzi, ez nem messzi,

S ez végül elemészti.

 

Mit tegyen a férfi,

Ha már nem mer tenni,

Ha a reményt is elveszti,

S végül az ér. S megteszi.

 

Hova tűntek a felek?

Nincs más csak penge, s erek,

S vér van mindenfele.

Egy lélek veszett el vele.

 

Mit tegyen a nő,

Ha mégsem hibás ő,

Ha nem volt, csak szerető

S a férfi a szenvedő.

 

Mit tegyen a nő,

Ha erre nem képes ő,

Ha neki a magány fő,

És ő, szabadon szerető.

 

Mit tegyen,

Ha megpillantja ott, azt

a pengét, s az eret,

a sebet, s mit nem feled,

Vér van minden felett.

 

S a nő a város felett.

Alatta tíz emelet.

Lélegzet. S öt emelet.

És vér van. S nincs emelet.

 

Mert végül mi lett?

E két ember mit tett?

Velük szeretet végzett,

És próbát is az tett.

 

A tét a lélek lett,

S mindkettőé elveszett.

Mert a természet kiéhezett,

S aztán, áldozatot vett.

 

Mit tegyen az ember,

Ha előtte halott hever,

Ha közös a végső fekhely,

S a bolt csupaszon telel.

 

Mit tegyen,

Ha senkinek nem kell?

Ha téged felednek el,

S fejfád gaz lepte el.

 

Mit tegyen az ember,

Ha Ő, szeretni kezd,

Ha Ő, vágyat ébreszt,

S Ő többé nem ereszt.

 

Mindent megtesz érte,

Ennek nincsen végte,

Mindenki érzi. Elérte.

Mit teszel, mondd végre!