Németh József


Hont


Mit érzel, mikor hallod: magyar?

Valami belül dobban morajjal.

Mikor szíved dobbanásban, véred áramlásban,

Egy nemzetet hordoz magában.

 

Mert magyar vagy. Itt születtél, tettél.

Ugye tettél, olyat mire büszke lehet az emlékezet?

Ha nem, sincs még késő. Ragadd meg most

A napot, s ne várd tétlen az ítélet harangot.

 

Hallod hangját, s a Magyar Himnuszt?

Nincs szebb nála széles e világon.

Benne vagy Te, múlt, jövő, álom.

Mit nem adunk fel semmi áron.

 

Őseink is hittek magunkban,

Mert élni akartak tettben és magyarban.

Mutasd meg hát, hogy tudsz úgy élni,

Amiért Nekik érdemes volt élni és meghalni!

 

De míg e kicsiny ország tépi saját húsát,

S ha össze nem fogunk, növeli búját.

Még itt vagyunk, élünk. De a világ vad.

Hát mutasd meg neki, hogy magyar vagy!

 

Ne hagyd elveszni életed múló perceit,

S ne feledd melletted népünk ezreit!

Légy büszke, mert ellen lehet hamar,

Bárhol kérdik ki vagy, mondd bátran: Magyar!