Nagyné Elek Kovács Marianna


Hazánk


Milyen irányba szalad a világ,

Kis országunkat Európa irányítja már,

Kultúránkat megőrizvén, európaiak

Szemlélhetik a magyarság jelvényét.

Jelvény, amelyet senki fia sem vehet el,

nem más, mint őseink munkásságának tükre.

Büszkék lehetünk ősatyáinkra,

kik vérüket adták a hazáért,

Önzetlenül harcolva és tudta

Győzelmét a jövőért adja.

 

Mondjuk hangosan azoknak a hősök nevét,

kik Magyarországért életükkel fizettek,

emléke örök emlék marad a magyar népnek.

Őseink büszkén mesélték,

Szálltak a történetek utódaikra.

Emlékeztek és emlékezhetünk tetteikre,

Harcoltak minden nép ellen.

És mikor nem volt már kiút,

csellel győzedelmeskedtek.

Mint a török ellen.

Hiszen hatod annyi nép, késő estén,

marhákat terelt a völgy felé,

és a törökök nem azt hitték,

hogy a magyar nép tízezre tart felé.

 

És kiknek nevét nem ismerjük,

Mégis ha felidézzük, katonák, civilek

harcoltak a szabadságért.

És ha földre hulltak

Egyet biztosan büszkén mondhattak:

Én harcoltam a hazámért,

Népem büszke lehet rám!

Gondolván e katonákra ezrével

Tízezrével felvonultak magyar zászlót lobogtatva

Fáklyával világították meg az estet,

elhunyt társaikat keresve.

 

Magyarország vesztett földet háborúk után eleget

Több földet nem birtokolhat jelen nép,

Mutatja a határt a Trianon utáni térkép.

Kicsiny országunk tele emlékekkel,

Hőseinkre, atyáinkra, alkotóinkra gondolván

Az ország nemcsak a terület értékét hordozza hátán,

Őseink hagyatékait őrizzük,

Nevet nem mindig ismerhetünk

De munkásságuk, tettük és alkotásaik kiemel minket,

Legyünk hát büszkék Saját Nemzetünkre!