Pálfi Ferenc


Apró magyar


Jó hírem van fiam, magyarnak születtél

Magyar apának és anyának reménysége lettél

Két szerelmes imája meghallgatást talált

S megnyitotta előtted a végtelen határt

Beléptél egy nemzetbe, nemzedékek sorába

Bizalommal, erős hittel mosolyogsz a világra

Bejárod majd szülőfölded, felleled mit neked rejt el:

Tudományt, erőt, hitet s egy szívet teli szerelemmel

Eljön majd a lány, kiről álmodtál számtalan éjjel

S megajándékoz majd téged egy apró tüneménnyel

Úgy állsz akkor, mint én állok most bölcsőd előtt

Dagadó kebellel, büszkén, örömkönnyek között

Az lesz a nap, mikor magad is elmondod majd fiadnak

Milyen szép, ha tavasszal a fákon virágok fakadnak

S, hogy a csörgő patak, melyben arcod megmosod

Élettel tölti meg minden egy pórusod

Így emeld az ég felé tiszta tekinteted

És mutasd meg az Istennek igaz hited

De soha ne feledd; az Úr általad létezik

S életed végéig lelkeden át lélegzik

Létedben minden napod aranyló morzsa

Istennek és embernek e világon egy a sorsa:

Élni a legszentebb dologért ebben a világban

És csendesen elmúlni egy bimbózó virágban

Szakítsd virágából a legszebbet magadnak

S vésd mélyen szívébe az apró magyarnak

Apáid emléke örökre lelkedben marad

De most csak aludj szépen; a tiszta, csillagkorú

Magyar ég alatt!