Németh Zsolt


Magyarnak lenni


Mondd el nekem! Mit jelent számodra magyarnak lenni?

Elfásult érzések közt álságos esendben tudsz-e még lüktetni?

Bánt-e vagy közömbös a cinikus báj, mely rád vigyorog?

S kimondod vagy tagadod a mondatot: Magyar vagyok!

 

Mondd el nekem! Mit jelent számodra itt élni?

Kilóban mért örömökre vágysz, s ezzel érzéseket feledni?

A lélegzet, mi átjár, mit súg néked itthon,

hálás vagy, hogy itt szerethetsz, s szenvedhetsz titkon?

 

Kinek mondjam el, mit jelent számomra magyarnak lenni?

Felébredve ébredni itt, gyönyört, kínt magamba szívni!

Miért fáj, hogy arcokon látom, hogy a ma lázálom,

s fals hangok közt miért örörm, ha Balassit meghallom!

 

Nem mondom el, mit jelent számomra magyarnak lenni!

Közhelyek nélkül kell az érzést tisztán megélni!

Bátortalan botorkálás, vagy súlyos léptek kísérnek,

a sok is kevés, ha léted nem itt teremt értéket!


Örömhalász


Kiüresedve, de nem üresen,

a sorban nem én vagyok utolsó,

hát ballaszttal kínálnak szüntelen,

s már tartójában az ízetlenült só.

 

Nesztelen lepkék hordoznak jövőt,

Előttem köröznek szabadon.

Olyanná lehetek, mint ők,

ha szárnyaikat magamra szabom?

 

Kiüresedve, mégsem üresen,

táskámban préselt reménykötegek,

gabalyodott fonalam feltekerem,

s belőle örömhálót szőhetek!