Prof. Dr. Faragó Sándor rektor ünnepi beszéde a központi tanévnyitón

Erdőmérnöki Kar, Sopron
2016. szeptember 13.

Tisztelt Államtitkár Úr, Helyettes Államtitkár Úr, Polgármester Úr, Tisztelt Dékán Úr, Vezetőtársaim, Tanártársaim, Tisztelt Díszdiplomásaink, Kedves Elsőéves Hallgatóink, Tisztelt Vendégeink, Hölgyeim és Uraim!

Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket a Nyugat-magyarországi Egyetem Szenátusának ünnepi tanévnyitó központi tanácsülésén, amelyet ez évben az Erdőmérnöki Kar tanévnyitó Kari Tanácsülésével kötöttünk egybe.

Mivel e 281. tanévnyitó az egyetem egészének az ünnepe, ezért engedjék meg, hogy e helyről ismételten köszöntsem

· a 117. tanévét nyitó Benedek Elek Pedagógiai Kar,

· az 57. tanévét nyitó Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Kar,

· a 17. tanévét nyitó Közgazdaságtudományi Kar,

· az 59. tanévét nyitó Simonyi Károly Műszaki, Fatudományi és Művészeti Kar,

· az 57. tanévét nyitó Természettudományi és Műszaki Kar,

· s végül itt, a teremben, a 208. tanévét nyitó Erdőmérnöki Kar,

minden oktatóját, dolgozóját és hallgatóját.

Tisztelt Ünneplők!

Évszázadok eredményei, tragédiái és fényes sikerei, halhatatlan tanár és diákelődök üzenetei lengik körül az intézmény falait. Az itt élőknek, oktatóknak és hallgatóknak ez a történelmi múlt ad tartást, erős gerincet, hajthatatlan munka, szak- és hazaszeretetet. Múltunkba gyökerező kötelességtudatunk, a régmúltat a jelennel összekötő diákhagyományaink jelentik azt a semmivel nem pótolható erkölcsi, mentális többletet, amely csak a Nyugat-magyarországi Egyetem hallgatóinak adatik meg. Önök, kedves elsőéves hallgatóink – remélem a balekhét meggyőzte Önöket erről –, ahogy sok tízezer elődjük, érezni fogják tradícióink sugárzását és tapasztalni fogják élethossziglani hatását.

Tisztelt Szenátus, Tisztelt Kari Tanács Ülés!

Alig több mint két hónapja, hogy lezártuk az előző tanévet és átadtuk végzőseinknek diplomáikat, alig csitult el lelkünk – a búcsúzás és búcsúztatás keserédes pillanataiban megélt – háborgása, a gyorsan tovatűnő nyári pihenés után ismét megpezsdült az élet, mozgalmas napok kezdődtek egyetemi városainkban. Balekjelöltek, gólyák érkeztek, tovább lendítve az egyetemi lét örök forgásra ítélt kerekét. Elválás a búcsúzóktól, az új hallgatók fogadás, ez a dolgok, ez az élet rendje a felsőoktatásban is.

Az új tanévre azonban nemcsak Önök, Kedves Hallgatóink, de az Alma Mater, a tanári kar, sőt a felsőbb évesek is készültek. Az elmúlt években – s meg nem szűnő aktivitással mai napig is – arra törekedtünk, hogy az itt élőknek és az új jövevényeknek szebb, jobb, végső soron eredményes, sikeres legyen az élete az egyetem falai között, s a végzést követően is.Új épületek épültek, a régiek felújításra kerültek. Egyetemünk az elmúlt 8 évben mintegy 20 milliárd Forint értékben fordított forrásokat az Önök fogadására. Nagy változások történtek, meg fogják ismerni azokat mindennapjaikban. Megvalósulásukat követően olyan új korszerű intézményi háttér jött létre, amely minden szempontból megfelel a 21. század követelményeinek.

Talán elhiszik, Kedves Ifjú Hallgatóim, hogy vártuk Önöket! S „Jövőt építünk” – ahogy Egyetemünk egyik jelmondata hirdeti – Önöknek, Önökkel, Önökért!

Tisztelt Szenátus, Tisztelt Kari Tanács!

Jelentem, hogy a nyári felvételi eljárások eredményeként 6 karunkon várhatóan 1700 új hallgató kezdheti meg tanulmányait, köztük 1393 fő állami ösztöndíjas, 307 fő pedig önköltséges képzés keretében. Az év elején keresztfélévben felvett 120 elsőévessel együtt tehát az idén ősztől 1820 első éves tanulhat egyetemünkön. A felvett összes hallgatói létszám a tavalyihoz képest enyhén emelkedett, a bekerüléshez szükséges minimális ponthatár növekedésének dacára. Változatlan az önköltséges képzés kizárólagossága bizonyos szakokon, valamint meghatározott szakokon felvételi kritériumként jelentkező emeltszintű érettségi kívánalma.

Sopronban 979, Szombathelyen 721 elsőéves hallgató kezdi meg tanulmányait. Így két egyetemi városunkból Sopronban várhatóan 2803, Szombathelyen 1818 hallgatónk folytat tanulmányokat a 2016/2017-es tanévben. Összes hallgatói létszámunk – a doktori iskolák hallgatóival együtt – négy doktori iskolánkban 126 fő folytathat PhD doktori tanulmányokat – megközelíti az 5 ezret.

Számukra diákhoteljeinkben összesen 1500 magas komfortfokozatú férőhely áll rendelkezésre.

Két gyakorló intézményünkben 1244 gyermek tanul, illetve jár óvodába. A Nyugat-magyarországi Egyetemen tehát a tanévkezdés több mint 6 ezer gyermeknek és ifjú felnőttnek jelenti az újabb szakaszt a tudás grádicsán való feljebbkapaszkodásra. Dolgozóink létszáma mintegy 840 fő ebből 158-an dolgoznak 2 gyakorló intézményünkben. Az egyetemen dolgozó mintegy 682 főből 388 oktató és kutató, így összességében a tanévkezdéskor közel 7 ezer embernek csengetnek be a Nyugat-magyarországi Egyetemen.

A Stipendium Hungaricum programot is menedzselő Tempus Közalapítvány 18, egyetemünkre jelentkező afrikai, ázsiai, ill. orosz pályázónak ítélte meg a magyar állami ösztöndíjat teljes képzésre 2016 szeptemberi kezdéssel. A KTK 13 alapképzéses, az SKK 3 doktorandusz hallgatót fogad. Itt szeretném üdvözölni közülük azokat, akik már megérkeztek. A két kar nemzetközi ügyekért felelős munkatársai komoly munkát végeztek a felvételiztetésük során és a beutaztatásuk segítésére. Reméljük, hogy munkájuknak és a vendéghallgatók mentorálásával megbízott hallgatóink tevékenységének és nem utolsó sorban oktatóink munkájának eredményeként sikeres lesz nálunk a program.

Az Erdőmérnöki Kar második éve fogad Erasmus Mundus hallgatókat közép-ázsiai országokból, és képezi őket geoinformatikai tudományterületen. A 2014 őszén a Természettudományi és Műszaki Karon megkezdett mesterképzést 3 hallgató folytatta az Erdőmérnöki Karon és szerzett mesterfokozatot idén nyáron. Néhány 2015-ben érkezett hallgató folytatja, és néhány új kezdi meg a mesterképzést szeptember folyamán. Két részképzéses doktorandusz és egy postdoc is érkezett a Karra.

Örvendetes, hogy a felsőoktatást is érintő kedvezőtlen demográfiai tendenciák ellenére egyenletes a kimenő Erasmus hallgatóink száma, a bejövő Erasmus hallgatók száma pedig folyamatosan emelkedik. Ebben kari és központi Erasmus koordinátorainknak nagy a szerepe. Különösen kiemelkedő a Benedek Elek Pedagógiai Kar ilyen irányú aktivitása. A kollégiumok vezetése is dicséretet érdemel külföldi hallgatóink elszállásolásának gördülékeny menedzselésért.Az elmondottak tervszerű stratégiánk megvalósulásának következményei, s az egyetem – beleértve a gyakorló intézményeket is – mintegy 491 fős tanári gárdája kiváló oktató-nevelő munkájának a megérdemelt eredménye.Az évezred elején meghirdetett minőségközpontú programjainknak köszönhetően az egyetemnek mára 317 minősített oktatója és kutatója van. Ez 82%-os arányt jelent, amely érték, több karon meghaladja a 90%-ot. Ez is országosan elismert, alkalmasint élenjáró pozíció.Ez utóbb elmondottaknak, kedves ifjú hallgatóink, az Önök képzése, fejlődése, előmenetele, sikere szempontjából van különösen nagy jelentősége. Ezzel a felkészültséggel is vártuk Önöket!Nem kétséges tehát, hogy a Nyugat-magyarországi Egyetem valamennyi kara – köztük az Erdőmérnöki Kar – tudós professzorainak, tanárainak és infrastruktúrájának segítségével a legmagasabb színvonalon képes megvalósítani küldetését, az európai mércével mérve is kvalifikált szakemberek kibocsátását úgy, hogy azok tudásuk mellett, lelkileg, emberséggel szolgálhassák hivatásukat, hazájukat, nemzetüket. Méltán hirdethetjük magunkról, hogy megújuló tudásközpont vagyunk!

Kedves Elsőéves Hallgatóink!

Látva reménnyel teli, egyszersmind bizonytalan és tétova tekintetüket, megértéssel élem meg mostani lelki állapotukat, hiszen jól emlékszem arra a 44 év előtt napra, amikor magam is – erdőmérnök hallgató jelöltként – a jövőm alakulásán töprengtem, miközben hallgattam az akkori rektor, néhai Cziráki József professzor tanévnyitó szavait.

Az útkeresés időszaka ez mindnyájuk életében, egy új, ismeretlen életpályaszakasz kezdete, amelyhez feltétlen fogódzók szükségeltetnek.

A helyes út megválasztásához minden időben útmutató tettek, példák adnak iránymutatást. Ezek acélozzák az akaratot, feszítik a gerincet. Életpéldák százai, ezrei igazolják, hogy ez az Egyetem nem csak szakembereket, erdészeket, fásokat, közgazdákat, pedagógusokat, korábban bányászokat, kohászokat, geodétákat, de EMBEREKET, jó magyar embereket is nevelt.

E napokban ünnepeljük 95. évfordulóját annak a Nyugat-magyarországi Felkelésnek, amely részben képes volt megakadályozni, hogy a tragikusan gyalázatos Saint German-i Békediktátum, a teljes Nyugat-Magyarországot Ausztriához csatolja. Az Ágfalvi Csatákban együtt harcoltak erdészek, bányászok és kohászok. Machatsek Gyula erdőmérnök hallgató és Szechányi Elemér bányamérnök hallgató, életét áldozta a hazáért. Életáldozatuknak is köszönhető, hogy 1921-ben kiírattatott a soproni népszavazás, s válhatott szeretett Sopronunk, az Egyetem központját adó város, az Önök jövőbeni otthona „Civitas Fidelissimává”.

Legyen példa Önök előtt kedves elsőéves hallgatóink, Machatsek Gyula és Szechányi Elemér hősiessége, életáldozata! Kívánom, hogy soha ne kelljen ilyen áldozatot hozniuk, de tudniuk kell, hogy családjainkért, hazánkért, nemzetünkért, mindennapos áldozatokat kell folyamatosan hoznunk, ami elől nem lehet kitérni! Erre is készüljenek fel.

Kedves első éves hallgatóink!

Egy másik jubileumra is emlékezünk – az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára. E helyütt is köszöntöm azon firmáinkat, akik a forradalmi évfolyamokból jelen vannak tanévnyitónkon. Kiemelt tisztelettel és szeretettel köszöntöm Bujdosó Alpár erdőmérnök urat az 1956-os Soproni MEFESZ elnökét, és Prof. Dr. Grátzer Miklós erdőmérnök urat, a vancouveri Soproni Alumni elnökét, rajtuk keresztül pedig minden soproni egyetemista forradalmárt, akik – bárhová is sodorta őket az élet – mindenütt megbecsülést és dicsőséget szereztek a Soproni Egyetemnek.

Grátzer Miklós 10 évvel ezelőtti megemlékezésében azt mondta: „’56-ban csak egy igaz, becsületes út volt, és az Alma Mater azt választotta!”

Kedves mai Tanítványaink!

Kívánom, hogy leljék meg és mindenkor az igaz és becsületes utat járják egyetemi, s későbbi életük folyamán!Mivel Sopron forradalma az Egyetem forradalma volt, ezért a 10 évvel ezelőtti ünnepségeinkhez hasonlóan a 60. évfordulón is több napos megemlékezés-sorozattal hajtunk fejet hőseink előtt. Ők is legyenek példák Önök előtt kedve hallgatóink! Ünnepségeinkre ez alkalommal is tisztelettel hívok mindenkit.

Szeretettel és nagyrabecsüléssel köszöntöm gránit, rubin, vas, gyémánt és aranyokleveles firmáinkat, erdőmérnök szaktársainkat. Életpéldájuk, küzdelmeik és sikereik mindenkor erőt adnak nekünk is.

Ugyancsak az idén – október 18-án – ünnepeljük Simonyi Károly professzor, akadémikus, Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Karunk névadója születésének 100. évfordulóját. Simonyi Károly egyetemünk Fizika-elektrotechnika Tanszékének vezetőjeként, itt Sopronban építette meg az első magyar magfizikai részecskegyorsítót, amit Kossuth-díjjal ismertek el. Bár ezután Budapestre került, visszaemlékezésében azt írta, hogy „életem legboldogabb időszaka a Sopronban eltöltött évek voltak”. Kívánom Önöknek kedves hallgatóink, hogy hasonlóan boldog évekre emlékezzenek vissza Önök is idős korukban.

A példaállítás szándékával jelentem be a Tisztelt Szenátusnak, s állítjuk Önök elé – Kedves Hallgatóink –, azon oktatóinkat, akik augusztus 20-án kitüntetésben részesültek.

A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét kapta

Dr. Sándor Gyula az Erdőmérnöki Kar egyetemi docense

Életfa Emlékplakett Arany fokozatát kapta

Dr. Roxer Egon az Erdőmérnöki Kar ny. egyetemi docense

Életfa Emlékplakett Ezüst fokozatát kapta

Prof. Dr. Bariska Mihály ny. egyetemi tanár, egyetemünk honoris causa doktora

2016. szeptember 1-től egyetemi tanári kinevezést kapott

Dr. Bidló András az Erdőmérnöki Kar egyetemi docense,

Dr. Szalay László az Erdőmérnöki Kar egyetemi docense,

Dr. Csóka Levente a Simonyi Károly Kar egyetemi docense.

E helyről is gratulálunk nekik!

Jelentem továbbá, hogy az Új Nemzeti Kiválósági Program keretében egyetemünkről 24 fő pályázatát fogadták el, s nyert ösztöndíjat. Kívánjuk, hogy kutatómunkájuk szolgálja kimagasló előmenetelüket!

Tisztelt Szenátus, Tisztelt Kari Tanács!

Az előttünk álló akadémiai év a Nyugat-magyarországi Egyetem átalakulásának befejező szakasza lesz. Szenátusunk kinyilvánította egyhangú támogató szándékát a Savaria Egyetemi központ leválásának ügyében. Reményeink szerint – az Országgyűlés számunkra kedvező döntése alapján – 2017. február 1-től mi itt Sopronban a Soproni Egyetem keretei között folytatjuk több évszázados tevékenységünket, szombathelyi kollégáinknak pedig Jó szerencsét kívánhatunk – szükségük lesz rá…

Mi soproniak pedig fogadjuk meg a Sopronhoz ezer szállal kötődő legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István néhány gondolatát:

„... ne cseréjük fel az ideákat, s a dolgok valódiságát, hanem legyünk békében szelídek, háborúban haragosak, halhatatlan dolgok körül hevesek s állhatatosak, s inkább kicsinységek körül álmosak. A becsületet pedig, Istenért ne zavarjuk össze a haszonnal...”

„...Csak a szellemileg és testileg tevékeny élet emelhet bennünket az emberi boldogság tetőfokára. Egészség, gazdagság, címek – röviden mindazon irigylésre méltó és kívánatos dolgok, amit ember csak elérhet – tartós boldogság alapozásához egyáltalán nem elegendő, ha hosszúra nyúlt életünknek nincsenek kitöltve a hézagai és űrjei.”

„Az okos ember semmitül sem retteg, mert földi létéhez kapcsolt lehető veszedelmit, s nyomorúságit és bizonyos halandóságát isméri, előrelátja – s így az elkerülendő rossznak gátot vet, a sorsnak azon csapásit pedig, melyeknek eleit venni nem képes, férfiúi elszántsággal tűri”.

Kedves Kollégáim!

Széchenyi nyomán szelídség, vagy haragosság, állhatatosság, becsületesség, szellemi és testi aktivitás, félelemmentesség, gátvetés, s türelem kell, hogy kísérje ténykedésünket a következő akadémiai évben.

Kívánom Önöknek, hogy a még mindig nehéznek ígérkező 2016/2017-es tanévben találjuk meg, s hozzuk meg közösen az Egyetem leghatékonyabb működtetését, oktatóink és hallgatóink boldogulását jelentő döntéseket, s tanítsunk, neveljünk úgy, hogy sok viszontagságot megélt, sok évszázados intézményünket – a gondok ellenére – a nagy elődökhöz méltó pályán képesek legyünk sikeresen kormányozni.

Kérem – beszédem végén – fogadják meg zárógondolataimat, amelyeket professzortársaim, a Szenátus és Magyarország Köztársasági Elnöke jóvoltából – tizenötödik alkalommal, igaz most kissé változtatott tartalommal ismételhetek meg:

„Kövessük elődeink példáját, – mi, maradók – fonjuk szorosabbá kötelékeinket, s akkor bármekkora feladatok tornyosulnak előttünk, képesek leszünk azokat megoldani, bármilyen árnyak vetődnek ránk – mint oly sokszor három évszázados történelmünk folyamán –, képesek leszünk azokat megvilágosítani, s akkor valóban fényes jövő vár itt ránk a Soproni Egyetemen. E szellemben szolgáljunk tovább az új tanévben! Ehhez kérem Isten áldását minden oktatónkra, hallgatónkra, Alma Materünkre, Magyar Hazánkra.”

S megint Széchenyit hívom: „Tőlünk függ minden, csak akarjunk!”

E gondolatok jegyében a Nyugat-magyarországi Egyetem 2016/2017-es tanévét megnyitom.

Prof. Dr. Faragó Sándor
rektor