Ünnepi köszöntő az 1956-os forradalom évfordulóján - Prof. Dr. Faragó Sándor rektor

 

Tisztelt Képviselő Urak! Kedves velünk ünneplő Egyetemi és Soproni Polgárok, Hölgyeim és Uraim!

Kilencedik alkalommal állhatunk itt az Egyetem Botanikus Kertjében, s helyezhetjük el a köszönet és a hála virágait 1956 egyetemi hősei tiszteletére emelt emlékművünknél, s hajthatunk egyszersmind fejet Sopron és Magyarország Forradalma előtt.
A Forradalom Soltra E Tamás. művésztanárunk bronzba és gránitba álmodott apoteózisa, 2006 – Forradalmunk 50. jubileuma – óta hirdeti az egyetemi ifjúság bátorságát és tanáraik bölcs támogatását.

A „Repetitio est mater studiorum” jegyében – e beszédre való készülés során – elővettem 1956-os emlékkönyvünket, s visszaidéztem a 8 év előtti ünnepfolyamot. Tudományos konferencia, Emlékkiállítás a Lábas-házban, Emlékműavatás és megáldás, fáklyás felvonulás a városban az újra lelkesedő városi polgársággal karöltve, emlékezés a hűségkútnál, díszünnepség és emlékülés az egykori SOTEX – ma GYÍK – kultúrházban, könyvbemutatók, művészeti kiállítás, emléktáblák avatása.
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy csak jeles évfordulókon – ilyen volt az 50. év – lehet grandiózus ünnepségeket szervezni, mégis legalább évente egyszer fel kell tennünk magunknak a kérdést: 58 évvel a forradalom győzelme után mit üzen nekünk, ma élőknek az a kor, mit jelentenek nekünk a ma is köztünk élő kortanúk?

Jelenti a szabadságvágyat, a megalkuvás nélküli létet, az elkötelezettséget, egymás tiszteletét, az Alma Mater, a Város és a Haza, az emberek szeretetét, jelenti az áldozatot, az elszántságot, a barátságot, a segítséget, az összetartozás érzését, a becsületességet, az egymásra találást.

Jelenti tehát a legtisztább bibliai viszonyokat ember és ember között, a legtisztább selmeci-soproni hagyományokra épült viszonyokat hallgatók és tanárok, egyetemi polgárok és városi polgárok között.

Jelenti nekünk 1956. október 23-a a történelmi büszkeség napját. 58 éve e napon Sopronban vér nélkül győzött a forradalom és elindul az új élet. XX. századi történelme folyamán, 1921 után azon a napon másodszor forrott össze elválaszthatatlanul az Egyetem és a Város történelme. Ezért is valljuk és hirdetjük büszkén, hogy Sopron a mi városunk, mi ezért a városért kétszer megharcoltunk. Ezért énekelhetjük tiszta szívvel: „Ha Sopron hív, mi ott leszünk, érette vesszen életünk”.

Jelenti nekünk ez a nap az igazodási pontot, a zsinórmércét a mindenkori igaz, becsületes úthoz: ahogy Grátzer Miklós nyolc éve megállapította: „’56-ban csak egy igaz, becsületes út volt, és az Alma Mater azt választotta”. Meg kell találnunk minden időben az egy, igaz, becsületes utat!

Jelenti nekünk a személyes példaadás szükségességét, az eszményeink, céljaink, küldetésünk melletti kiállást, a hajthatatlanságot, ha kell hajlíthatatlanságot, az ésszerű kompromisszumok kötését is, de sohasem az elvtelen megalkuvást.

Kell, hogy jelentse történelmi hőseink megbecsülését, 33 év méltánytalansága után 25 év igazságtételét. Ezért köszöntjük minden alkalommal külön szeretettel és megbecsüléssel 1956 köztünk élő, velünk ünneplő diákhőseit, vezetőit, vagy Sopron város egykori, becsületes és meghurcolt rendőrkapitányát. Legyenek ők a példák hallgatók, oktatók, vezetők számára mindennapi munkájuk során.

Tisztelt Ünneplők!

Az elmondottak alapján 1956 jelen van mindennapjainkban, jelen van szellemiségével, tiszta, emberi, ezért szerethető és vállalható üzeneteivel, példáival. A Forradalmat elsősorban nem nagyformátumú politikusok, hadvezérek robbantották ki, de hétköznapi emberek, akikből a történelem formált hősöket. Ezért állnak olyan közel szívünkhöz, mert közülünk valók voltak. Így lehetnek 1956 Forradalmának hétköznapi hősei példaképek a hétköznapi emberek hétköznapi életéhez, úgy hogy a rájuk való emlékezés napja mindig a szívek ünnepnapjává válik.

Kedves Ünneplő Közösség!

Talán feltűnt Önöknek, hogy csak győztes Forradalmunkról beszéltem, pedig az csak 12 napig tartott. Ez nem véletlen! Tizenkét napig álmodták eleink azt az álmot, ami csak rajtunk, magyarok millióin múlott, ameddig álmodni tudtuk a szabad emberek álmát. November 4-én nem a Forradalom tiszta eszméi buktak meg, hanem a nyers és durva erő hengerelt. A szellem, a jó erkölcs, az igazság maradt alul egy azóta a történelem süllyesztőjébe került hatalom és gépezete kérlelhetetlensége által. Ez a tény megsokszorozza, mert meg kell, hogy sokszorozza a Forradalom értékeit, amelyeknek a végül mindig igazságot szolgáltató történelem adott elégtételt, emelte értéke szerinti magasságba.

Gloria victis! Dicsőség hát a legyőzötteknek, akik a csatát elvesztették ugyan, de példájukat követve végül Magyarország a háborút megnyerte! Így lettek forradalmár elődeink végre követhető, követendő büszkeségeink. Hála Nekik!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Prof. Dr. Faragó Sándor

rektor