Prof. Dr. Faragó Sándor köszöntője az Országos Erdészeti Egyesület 145. Vándorgyűlésén

Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Polgármester Úr, Vezérigazgató Urak, Tisztelt Tagtársaim, Kedves Vendégeink, Hölgyeim és Uraim!

Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket az Országos Erdészeti Egyesület 145. Vándorgyűlésén itt Sopronban, mindnyájunk Alma Materének helyet adó leghűségesebb városban, a szabadság városában.

"Ha Sopron hív, mi ott leszünk..." énekeljük szívből, elkötelezetten, s íme, amikor - 1926, 1966, 1983, 1991 után - immáron ötödik alkalommal hívta tagságát Sopronba az Egyesület, több mint 700-an jöttek el hozzánk.

Hisszük és reméljük, hogy ez az érdeklődés, ifjúságunkat meghatározó, s - korosodásunk okán - életünkben egyre fontosabb szerepet játszó, Sopron és az Egyetem varázsának, a Tanulmányi Erdőgazdaság, a Fertő-Hanság Nemzeti Park és az Egyetem által végzett kiemelkedő munkának, valamint azok bemutatását célzó szakmai programoknak szól.

Kedves Vendégeink!

Egy közgyűlés lehetőséget ad az emlékezésre, a jelen szakmai viszonyainak értékelésére, továbbá a jövőn történő közös gondolkodásra.

Engedjék meg nekem, hogy mindezt - az Egyetem ez idei rektoraként - röviden a saját szemszögemből tegyem meg.

Ahogy 5 évvel ezelőtt Selmecbányán - ahol akkor másodszor volt Egyesületünk történetében Vándorgyűlés - emlékezéssel kezdtem, most sem tehetem másként.

Idén 95 éve telepedett le a Bányászati és Erdészeti Főiskola - a cseh megszállás elől menekülve - Sopronban. Tisztelegjünk most a befogadó város döntése és adózzunk - ahogy tegnap is megtettük - annak nagyformátumú polgármestere, Thurner Mihály emléke előtt.

95 év alatt a város és az Egyetem történelme összeforrott. Hallgatóink mártíromságával 1921-ben megvívott Ágfalvi Csatában megalapoztuk a "Civitas fidelissimát" megteremtő népszavazást, 1956-ban az Egyetemről indult, s az egyetemisták által győzedelmeskedett a város forradalma, s végül negyed százada, 1989-ben, a Páneurópai Piknik szervezésében való oktatói és hallgatói részvétellel hozzájárultunk a Szabadság városa kitüntető cím elnyeréséhez is.

Emlékeznünk kell arra a több ezer erdőmérnökre, s - Roth Gyula Gyakorló Szakközépiskolánk révén - több ezer erdészre és erdész-technikusra, az Ő professzoraikra és tanáraikra, akiket Sopron, az Alma Mater és az Iskola adott a hazának.

Emlékezzünk azokra a neves elődökre is, akik Egyetemünkről, Sopronból az Egyesület tisztségviselői voltak, sokszor nehéz politikai viszonyok között is megőrizve Egyesületünk eredeti célkitűzéseit. Elnökeink voltak Sébor János, Haracsi Lajos és Herpay Imre Professzorok, ők hárman 16 évig vezették az Egyesületet, közülük Herpay Professzor 11 évig. Egyesületünk soproni titkárai voltak Mihályi Zoltán tanársegéd, Jablánczy Sándor professzor, Benedek Attila docens, Kutasy Viktor tanársegéd és Ormos Balázs. Ők öten 34 évig voltak titkárok, főtitkárok, Mihályi Zoltán és Ormos Balázs 12-12 évig. Tisztelet munkájukért!

Tisztelt Közgyűlés!

Az emlékezés, a múlt ismerete nem lehet sohasem öncélú. Annak akaratot acélozó, gerincet merevítő, önbizalmat növelő szerepe van. Nekünk, magyar erdészeknek, s az Országos Erdészeti Egyesület tagságának - múltunk alapján - megadatott, hogy erős szándékkal, eltökélten éljük meg hivatásunkat, szolgáljuk az erdőt, a természetet és a vadállományt, erősítsük a Magyar Hazát. Így volt ez az elmúlt években, s így van ez napjainkban is.

Meggyőződésem, hogy e jövőépítő szolgálat pályája felfelé ívelt, s a magyar erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás és természetvédelem általunk jutott és jut egyre magasabb szintre. Hiszem, hogy ebben mértékadó szerepe volt az Alma Maternek, a Gyakorló Szakközépiskolának, valamint a gyakorlati bázist jelentő Tanulmányi Erdőgazdaságnak. Legyünk erre büszkék, ne engedjük, hogy ezt bárki is elvitassa tőlünk! Az erdészek önbizalma ma is teljesítményre épülhet, hiszen sokan és sokat adtunk évszázadokon át, így a közelmúltban is a Hazának.

Ígérjük, hogy a soproni erdészeti, faipari, természetvédelmi és vadászati felső- és középfokú oktatás - a Tanulmányi Erdőgazdasággal és a szakma egészével összefogva - a jövőben is a legkorszerűbb tudásanyaggal vértezi fel tanítványait a technikusképzés, az alapképzés, mesterképzés a szakirányú továbbképzés, valamint a doktorképzés területén, alkalmassá téve Őket a változó világ kihívásainak a megoldására.

Tisztelt Közgyűlés!

Mi erdészek tudjuk, mert hivatásunknak alapja, hogy a döntéseink olykor évszázadokra, de mindenképpen évtizedekre hatnak. Életünkben sokszor születtek és a jövőben is fognak születni a magyar erdőket és a magyar erdőgazdálkodást érintő döntések. A jó döntések mindig előrevitték, a rosszak pedig évtizedekre visszavetették az erdők állapotát, az erdőgazdálkodás ügyét.

A felgyorsult világban hihetetlen mértékű környezeti és társadalmi nyomásnak van kitéve az erdő és az erdőgazdálkodó. Mindkettő sokat kibír, de az erdő csak úgy lesz örök, ha azt elkötelezett, hivatásának magaslatán álló erdőgazdálkodó kezeli. A korszerű erdőgazdálkodás korszerű, ismereteket, korszerű, kezelést és korszerű szervezetet kíván.

A rendszerváltoztatást követő negyed század során kiforrott az a tudás, kialakult az állami és magánerdőket kezelő azon gazdálkodói szerkezet, amely - ismereteink szerint - a leghatékonyabban, felelősséggel tudja megvédeni, fenntartó módon kezelni, természeti és gazdasági értékeiben növelni, gyarapítani a magyar erdőket. Kiemelkedik ebből a körből az állami tulajdonú erdők szerepe.

Magyarország egyik legnagyobb természeti és gazdasági értéke a több mint 2 millió hektárnyi erdőterület. Az államnak különös szerepe, de főként felelőssége van ennek az értéknek a fenntartásában, azonos koncepció szerinti, közös működtetésében.

E helyről is felhívom a döntéshozók figyelmét arra, hogy tartsák meg, fejlesszék az erdőterületeket, tartsák fenn a magyar erdőgazdálkodás szerkezetét, döntéseikkel óvják meg az eddig elért - s a világban elismert - eredményeinket, hogy mi magyar erdészek az erdőkön keresztül, folytonos alkalmazkodással - ahogy az erdő is teszi - de elszántan szolgálhassuk a Magyar Hazát!

Jó Szerencsét, Üdv az Erdésznek!

Sopron, 2014. június 14.

Prof. Dr. Faragó Sándor

rektor