Kedves Miklós!

A volt munkatársaid és barátaid nevében búcsúzom Tőled.

Amikor egyik barátunk közölte a hírt, azt hittem, csak rosszul hallok, de sajnos a tragédia igaznak bizonyult. A mai napig felfoghatatlan gyors távozásod, hogy többé már nem vagy velünk.

Amikor 1969-ben visszajöttél az Egyetem Faipari Géptani Tanszékére, egy kialakuló,közel azonos korú kis közösségbe kerültél. Többek között H.M, Gy.S, M.L és jómagam közé, amibe hamar beilleszkedtél. Ez a kis közösség jóban, rosszban kitartott egymás mellett, együtt sírtunk, nevettünk, egészen a 2000-es évek elejéig, a nyugdíjazásokig.

Az Tanszéken eltöltött 38 év meghatározó volt Számodra és a Tanszék számára is. Pályád kiteljesedett, az oktatói ranglétrán hamar előrejutottál. Külföldi kapcsolatokat alakítottál ki, elkészítetted kandidátusi értekezésedet, habilitáltál,. Egyetemi tanári kinevezést kaptál. Az Egyetem is megbecsülte munkádat, egy nehéz időszakban rektorhelyettesnek választottak. A Közgazdasági Kar kialakításában döntő szereped volt. A tanszéki fiatalabb munkatársakkal kölcsönösen jó viszonyt alakítottál ki, hallgattak Rád, segítetted őket előmenetelükben, tiszteltek. Nyugdíjazásod után is tartottad a kapcsolatot az Intézettel, egy továbbképző szak vezetőjeként,

Az együtt eltöltött időből rengeteg közös élményünk van. A tanszéki közös oktatási és kutatási munkákról. A faipari üzemek részére végzett tervezésekhez szükséges helyszíni felmérésekről, ahol mindig egy-egy volt hallgatónk segített eltölteni az üres estéket. A hallgatókkal való kapcsolatokról, az elméleti órák, gyakorlatok, vizsgák hangulatáról. A tanszéki kollegákkal és az évfolyamokkal közös tanulmányi kirándulásokról, baráti összejövetelekről.

Ezt a közösséget bontotta meg hirtelen halálod, figyelmeztetve az itt maradtakat, hogy a barátság, a közös élmények tudják csak megszépíteni az életünket. Ezekre visszaemlékezve lehet csak csökkenteni gyászunkat a következő időszakban.

Mindig céltudatos voltál, kerülted a sok felesleges beszédet. Talán fentről, ha udvariasságod engedné, most rám szolnál, hogy csak röviden a lényeget. Kedves közvetlen, derűs lényed, humorod által hamar a társaságok, baráti közösségek központjába kerültél.

Hallgatóid mindig szerettek, rendezvényeikre meghívták, legyen az szakestély, kirándulás, szalonnasütés.. Most is itt vannak, hogy végső búcsút vegyenek Tőled.

Mi itt maradt barátaid ígérjük, hogy baráti közösségünket fenntartjuk és összejöveteleink alkalmával mindig egy teríték Rád fog emlékezni. Kedves Miklós nyugodj békében.

 

Sopron, 2013. április 5.

Prof. Dr. Boronkai László