Adventi koncert - Prof. Dr. Faragó Sándor rektor ünnepi beszéde

Tisztelt Vendégeink, Excellenciás Püspök Úr, Főtisztelendő és Tiszteletes Urak, Kedves Vezetőtársaim, Munkatársaim, Kedves Tanítványaink, Szeretett Városunk Polgárai, Hölgyeim és Uraim!

Adventes lelkülettel, nagy szeretettel köszöntöm Önöket a Nyugat-magyarországi Egyetem 11. Soproni Adventi Koncertjén, amellyel hozzá kívánunk járulni mindnyájunk adventi készülődéséhez, ahhoz a zarándoklathoz, amely az út végén elvezet a megtestesült isteni szeretetet ringató betlehemi jászolig.

Kedves Vendégeink!

"Adventi lény az ember. Nincs is másból, mint tiszta reménykedésből, ő maga a megtestesült várakozás." írja D. SZABÓ EDE.

Várakozás, ami nem feltétlenül az ember, különösen nem a hiperaktív 21. századi ember alap életformája. Rohanó világunkban soha semmire nincs időnk, ezért rendszerint a legbosszantóbb jelenség mindenki számára a várakozás. Várakozás a boltokban, a postán, az orvosi rendelőkben, a kórházi várólistákon, várakozás az iskolában felelés előtt, az egyetemi vizsgákon, várakozás a hőn várt, de nem érkező hírekre.

A várakozásban az időpazarláson túl a legrosszabb a bizonytalanság érzése, az óhajtott esemény bekövetkeztének többesélyes kimenetele. Nehezen viseljük ezt a terhet, s gyakran hangoztatjuk, hogy a várakozás bizonytalansága mellett még a rossz bizonyossága is elviselhetőbb lenne. Mindezt persze akkor mondjuk előszeretettel, ha a várakozásban eleve a rossz bekövetkeztének adunk nagyobb esélyt.

Más élethelyzetekben, akkor, amikor valami jót várunk – mint amilyen például egy vágyott utazás, a szerelem beteljesülése, vagy egy kisgyermek születése – az ahhoz vezető, várakozással szegélyezett út biztosítja a boldogság teljességét.

A várakozás mindenkori feszültségének a feloldására a legkézenfekvőbb módszer az, ha azt aktívan tesszük, mintegy elébe megyünk az eseményeknek, elébe megyünk a várt személynek. Ennek az aktív várakozásnak két előnye is van, egyrészt feloldja az idő elveszejtésének frusztrált állapotát, másrészt – s ez az igazán fontos benne – felkészülési lehetőséget ad a fogadottal, a várttal való találkozásra. A várva várt eseményekre, az igazi, szívből jövő találkozásokra ugyanis fel kell készülni, testben és lélekben egyaránt. A felkészülés teszi befogadhatóvá az örömöt, amelyet aztán a beteljesedés pillanata vált ki bennünk.

Az emberek számára e találkozások közül mindig emelkedett fontosságú volt Istenükkel való találkozás, és ennek tevőleges formáját, lehetőségét biztosították és biztosítják a zarándoklatok. Az ószövetségi népnek Jeruzsálembe, a muzulmán hívőknek Mekkába kellett, kell eljutniuk. A kereszténység számtalan zarándokhelyet alakított ki magának, ahol az év minden időszakában megszólíthatja az Urat.

A 120-134. zsoltárok az úgynevezett zarándokénekek, amelyeket a Jeruzsálembe menő zarándokcsoportok énekeltek. E zarándokénekek az Úr dicséretén túlmenően az emberek egymáshoz való viszonyát idealizálták a szó legjobb értelmében, ezáltal frissítve meg a szellemet és tisztítva a lelket a találkozás előtt. Az egymásra találás tiszta útját, amikor a Teremtője felé vezető úton szembetalálkozik az Ember azzal, akihez nyílt szívvel, szeretettel igyekszik.

E zarándoklatok értelmét és célját később KERESZTELŐ SZENT JÁNOS, a pusztába kiáltó így fogalmazta meg:

„Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el. Ami görbe legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét.”

Tisztelt Ünneplők!

A zarándoklatok Adventig hatoló, léleképítő erejét igazolandó, engedjék meg nekem, hogy három, 2012-ben megtett zarándoklatom üzenetét elmondjam Önöknek. Három zarándoklatéét, amely lelkünk üdvösséget kereső görbe útját egyenesebbé, annak göröngyösségét simábbá tette. Három Mária-kegyhelyen jártam feleségemmel és barátaimmal: Csíksomlyón, Međjugorje-ban és Boldogasszonyban (Frauenkirchen).

A zarándoklatokban egyként a Mária-jelenések, és azok üzenetei előtt tisztelegnek a hívek, amelyek során mindig gyermekének, Jézus Krisztusnak a szeretet tanításai kerülnek magasztalásra. E legfőbb, legnagyobb parancs, a szeretet parancsának mindent elárasztó kiáramlása mellett, mégis e három helyen az üzenet lelkünk és értelmünk három különböző szféráját érinti és erősíti meg, az evilági létformák emberi tökéletesítésének okán és céljából.

Međjugorje – volt maga a sugárzó, lépten-nyomon jelenlévő feltétlen spiritualitás, ez volt az a hely, ahol érezte az ember, hogy lehajol hozzá az Istent. Lehajolt hozzá és a folytonosan jelenlévő ezrekhez és tízezrekhez. Itt lehetett maradéktalanul érezni, hogy van, aki fogja a kezünket, átöleli a vállunkat és ettől mi is annyival jobbak leszünk, hogy átöleljük egymást, hogy a nehézségekben is karon ragadjuk egymást.

Medjugorje valóban a hit és a szeretet áradása.

Csíksomlyó – Babba Mária – a Magyarok Nagyasszonyának ajándéka. Amíg Medjugorjéban a hitben, addig Csíksomlyón hitben és magyarságukban kapaszkodnak Istenbe és egymásba az emberek. Félmillióan voltunk Székelyföldtől Sopronig, Karcagtól Kanadáig, Ausztráliáig. Csíksomlyó az a hely, ahol nem békétlenkedik egymással magyar és magyar, hanem Babba Mária palástja alatt összeköti szívét. Árad az Istenszeretet, az emberszeretet, a hazaszeretet. Csíksomlyó üzeni, hogy van szeretetben fogant bizalom a boldog magyar jövőben.

Boldogasszony – a Mosoni-síkon, az Esterházy család donációjában épített bazilika, az isteni gondoskodás zarándokhelye. Azé a gondoskodásé, amely a népek közötti békétlenséget szándékozik orvosolni. Magyar, osztrák, horvát és szlovák zarándokok úti célja, ahol a politikusok által történelmi acsarkodásra ítélt nemzetek gyermekei megtalálhatják és megtalálják azt az egyedüli problémamegoldó kulcsot az emberi szívek zárjaihoz, amelyet Krisztus szeretetüzenete jelent. A közös, magasabb rendű cél és létforma másodlagossá teszi a meg nem értést, a szeretet kifoghatja a szelet a tajtékzó tengeren hányódó gyűlölködés vitorláiból. A fodrozódó, a megnyugvó víz, pedig a biztonságos kikötőbe juttathatja a népek hajóit. Mert – ismét egy Zarándokénekből, a 122. zsoltárból idézek:

„Testvéreim és barátaim miatt könyörgök: jöjjön el neked a béke! „

Boldogasszony tehát a hit és a megbékélés üzenete.

Tisztelt Vendégeink!

Az elmondottak alapján, talán elhiszik nekem, hogy a mi Adventünk az idén nem csak a kanonizált négy hét lesz, hosszabbra, jobbra és teljesebbre sikeredett, s ez a kiteljesedő várakozás a türelmünket sem tette próbára. Megtapasztaltuk az adventi várakozás és karácsonyi beteljesedés legnagyobb értelmét a szeretetben fogant hit, a bizakodás és a békesség, a megbékélés áradását.

És most, Advent, naptár szerint is végső időszakában a kétségtelen beteljesülés bizonyosságának boldogsága száll az embereke. Megérint ez az időszak hívőt és nem hívőt egyaránt. Különös erőtér ez, a lelki megerősödés vágyának, a szeretet fokozott áradásának időszaka. A megszülető, Megváltó Gyermek szeretete – ahogy minden zarándoklaton – mindenkiben felszínre hozza a jobbik énjét, igyekszik megbékélni önmagával, családjával, barátaival, munkatársaival, mindenkivel…

Mert ekkor, ahogy a 133. Zsoltár énekli: „Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek!”

E szeretet és egyetértés kiáradásával eltelve, e helyről is köszöntöm egyetemünk valamennyi egykori diákját, szerte e hazában és a nagyvilágban. Külön küldöm köszöntésünket erdélyi, felvidéki hallgatóinknak, s megkülönböztetett szeretettel, azon firmáinknak, akiket a történelem igazságtalansága 56 évvel ezelőtt a világban szétszórt. Az Alma Mater soha nem felejti egyetlen egy hallgatóját sem, s a szeretetkoncerten is gondolunk mindnyájatokra, köszönjük hűségeteket, s mindig visszavárunk Benneteket.

Tisztelt Ünneplők, Kedves Vendégeink!

Művésztanáraink és hallgatóink szeretetkoncertjével nyújtjuk át az Egyetem ragaszkodásának jeleit szeretett SOPRONUNK polgárai számára. Köszönjük mindazt a felénk áradó figyelmet, segítőkészséget – valamint Advent és Karácsony szellemében – a szeretetet, amiben 2012-ben részünk volt. Kívánom és erősen óhajtom, hogy 2013-ban is találjon egymásra a Leghűségesebb Város és a Leghűségesebb Egyetem, ahogy ezt 93 éve rendületlenül megteszi.

És engedjék meg nekem Kedves, nem-egyetemi Polgárok, hogy e helyütt is köszönetet mondjak vezetőtársaimnak, tanártársaimnak, minden munkatársamnak, nemkülönben hallgatóinknak az elmúlt évi együttmunkálkodásért, amelynek egyetlen célja volt – szeretett Alma Materünk gyarapítása, s hallgatóinak épülésén keresztül – hírnevének öregbítése.

Kedves Vendégeink!

Kívánom, hogy a Megváltó Karácsonyával erősödjék hitük, az Újévben váljon valóra minden reményük, de mindenekelőtt teljesedjék be a legfontosabb, a szeretet Családjaikban, Egyetemünkön, hűséggel szeretett városunkban és hazánkban.

 

Köszönöm, hogy meghallgattak.

A Leghűségesebb Városban, 2012. december 12-én

Prof. Dr. Faragó Sándor

rektor