Valéta emlékbeszéd - Prof. Dr. Faragó Sándor rektor

Sopron, 2012. május 5.

 

Kedves búcsúzó Tanítványaink, Kedves Szülők és Hozzátartozók, Vezető és Tanártársaim, Vendégeink, Hölgyeim és Uraim!

 

„… ujjongtunk, nincs tovább,

Most gyertek szabad mellű örömök,

S pusztuljatok bilincses iskolák. Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba

 

A befejezett stúdiumok feletti öröm késztette ADY ENDRÉT az említett, túlzó kiszólásra, „pusztuljatok bilincses iskolák”. Valóban Kedves Búcsúzó Tanítványaink, a mindenkori iskolák kötelező penzumai, egyfajta szorítókötésként nehezedtek mindnyájunkra, ugyanakkor azt is beláthatjuk, hogy az egyetem fegyelme nem a szellem és a lélek korlátozását, hanem csupán annak pallérozását, magasabb minőségű működőképességre való felkészítését jelentette. A parttalanságba kalandozó bizonytalanság helyett a relatív szabályozottság biztonságát. A jó iskola nevelt is – remélem a miénk is ezt tette – s akkor Ady versének következő gondolatai is érvényesekké váltak:

 

„Tápláltad tovább bennem az erőt,

Szeretni az embert, s küzdeni

S hűn állni meg Isten s ember előtt.” Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba

 

Hűn megállni! A hűségnek, a hűség fogalmának minden búcsúzáskor, de különösen egy soproni búcsúzáskor hatványozott belső tartalma, üzenete van. A Leghűségesebb Városból, a leghűségesebb egyetemről elmenni, a legjobb barátoktól elválni, a legszebb emlékeket magunk mögött hagyni fájó, szomorú, alkalmasint gyötrő érzés. Először élitek át, s értitek talán meg igazából a sokszor énekelt sorokat

 

„Szép az ifjúság, boldog mindenkor

Szép az ifjúkor, de mulandó!

Idős emberek ezt mondják sokszor,

Higgyük el nékik, talán való!”

 

Valóban mulandó az ifjúság, de egy vigaszotok lehet: az itt átélt élményeket, az itt megszerzett tudást, a barátokat nem veheti el Tőletek senki sem. Ezekkel a kincsekkel a tarsolyotokban vágtok neki önálló felnőtt életeteknek. Nekünk – professzoraitoknak, tanáraitoknak – meggyőződésünk, hogy valóban kincsek birtokosai vagytok, s ezekkel a kincsekkel a jövőben, egész életetek során sáfárkodnotok kell. Az a reményünk, hogy nemcsak tudásban gyarapodtatok, de a tudás felhasználására is felkészítettünk Benneteket! Mert csak az állja meg a helyét az életben, akinek szilárd tudása, erős hite, akarata, tettereje és kitartása van.

 

Nem áltattunk Benneteket, s nem áltat Benneteket a világ sem azzal, hogy a pályakezdés kényelmes séta lesz. Küzdelem lesz, verseny, olykor igaztalanságokkal, megalkuvásokkal, csalódásokkal, de teli szépséggel, sikerekkel, tehát az értelmes emberi lét valamennyi velejárójával.

 

Kedves Tanítványaink!

 

Nem egyszerű világban kezditek meg országépítő munkátokat, s itt és most ez a jelző nem egyszerűen hangzatos frázis, ez a legmélyebb valóság! Mert nagy viharok vannak a világban, nagyok e hazában is, s Nektek országot kell építeni! De hát hányszor volt ilyen helyzetben a Haza, egyetemünk csaknem három évszázados történelme során! S az itt tanulók, vagy itt végzettek mindig tudták, hogy küldetésük van, szolgálatuk van, s azt – olykor sok-sok lemondás árán – teljesítették is. Nem futamodtak meg a világháborúkban, az ágfalvi csatában, az 1956-os forradalomban sem, meghozva sokszor a legnagyobbat, az életáldozatot is.

Ezért loboghatnak éppen ma 80 éve az Őrtűzek, a hősök neveit hirdethetik dicsőséggel emléktábláink itt mögöttünk, az aula falán. Elbújhattak volna, elmenekülhettek volna, de ők a selmeci-soproni szellemtől áthatva tették a kötelességüket, szolgálták hazájukat. Példát adtak Ők, ragyogó példát, csillagok Ők, akik helyes irányba vezetik az utódokat is olykor tévelygő útjukon. Hála Istennek ma nem kell ilyen áldozatokat hoznunk, áldozatokat hoznotok! De forduljunk magunkba és vizsgáljuk meg lelkiismeretünket: mekkora áldozatokra vagyunk képesek egymásért, hazánkért a mindennapokban? Felül tudunk-e emelkedni önös érdekeinken akkor, amikor olykor valóban viharfelhők tornyosulnak?

 

„Nagy vihar volt. Feldúlt berkeinken

Enyhe, árnyas rejtek nem fogad;

S ti hallgattok? elkészültök innen?

Itt hagynátok bús anyátokat?!

Más berekben másképp szól az ének,

Ott nem értik a ti nyelvetek’ …

Puszta bár, az otthonos vidéknek,

Fiaim, csak énekeljetek!

 

Hozzatok dalt emlékül, a hajdan

Lomb- s virággal gazdag tájrúl;

Zengjétek meg a jövőt, ha majdan

E kopár föld újra felvirúl,

Dalotokra könnyebben derül fény,

Hamarabb kihajt a holt berek;

A jelennek búját édesítvén:

Fiaim, csak énekeljetek

 

A bokorban itt az ősi fészek,

Mely növelte könnyű szárnyatok;

Megpihenni most is abba tértek,

Bár a fellegek közt járjatok!

S most, hogy a szél összevissza tépte,

Úgy tennétek, mint az emberek?

Itt hagynátok, idegent cserélve… ?

– Fiaim, csak énekeljetek!” Tompa Mihály: A madár, fiaihoz

 

Kedves Tanítványaink!

 

Most, amikor a szél össze-vissza tépte az ősi fészket, e Hazát, most van igazán szükség a tudásotokra, áldozatos munkátokra. Elmenni, itt hagyni mindent, csak látszatra könnyű – bár szirénhangon újra meg újra ezt szajkózzák Nektek – én mégis a maradásra biztatlak Benneteket. Itt, ezen az egyetemen, szakjaitokon még mindig van értelme annak a szónak, hogy HAZA. A sorsotokat magatok formáljátok, s közösen formáljuk egymás, s a Haza sorsát. Felül kell emelkednünk a kishitűségen, bíznunk kell magunkban, s különösen bíznunk kell Bennetek, a magyar jövő letéteményeseiben!

 

„Az nem lehet, hogy ész erő

És oly szent akarat

Hiába sorvadozzanak

Egy átoksúly alatt.

 

Légy híve rendületlenül

Hazádnak, ó magyar:

Ez éltetőd, s ha elbukál,

Hantjával ez takar.

 

A nagy világon e kívül

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned halnod kell.” Vörösmarty Mihály: Szózat

 

Itt kell élnetek, s életeteket, életünket erős akarattal formálni. Mi – szüleitek, családjaitok, tanáraitok, barátaitok – határtalanul bízunk Bennetek! Van, lesz tehát értelme életeteknek, munkátoknak. Ehhez kívánok Nektek sok sikert, Jó Szerencsét!

 

„Ballag már a vén diák (– tovább),

Isten veletek cimborák (– tovább)

Ez út hazánkba vissza visz,

filiszter leszek magam is.

Tovább, (tovább, tovább),

fel búcsúcsókra cimborák!”

 

Isten kísérje utatokat, Legyetek boldogok, Valete!

 

Prof. Dr. Faragó Sándor

rektor