Adventi hangverseny - Prof. Dr. Faragó Sándor rektor ünnepi beszéde

Tisztelt Vendégeink, Kedves Soproni Polgárok, Főtisztelendő és Tiszteletes Urak! Kedves Vezetőtársaim, Munkatársaim, Hölgyeim és Uraim!

Advent harmadik, Örömvasárnapjának átmentett hangulatában, a várakozástól eltelt szívvel és lélekkel, nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket a Nyugat-magyarországi Egyetem 10. – jubileumi – adventi hangversenyén. Tízedik alkalommal állok Önök előtt, s mondhatom el az örömhír lelkesítő üzenetét. Engedjék meg nekem, hogy egy emlékező mondattal megköszönjem három munkatársaimnak az elmúlt évtizedben kifejtett elkötelezett tevékenységét. TENK ANTAL Professzor úrnak, aki az induláskor bábáskodott a koncert megvalósításán, TÓTH MARIANnak, aki 2002-2007 között, és TÓTH ANDRÁSnak, aki 2008 óta szervezője műsorainknak. Köszönöm minden művésztanárunknak, hallgatóinknak és művészvendégeinknek a feledhetetlen élményeket.

Sajátos módját választottam mai köszöntőmnek, hiszen gondolatfüzéremet a megelőző kilenc koncert során elmondott beszédeimből válogatott mondatokból fűztem egybe.

Tisztelt Vendégeink!

Örömhírt említettem az imént, mert várakozásunkat az evangélium – eredetileg ez az örömhír jelentése – lelkesedése járja át szerte a Földön, öröm a világot jó útra térítő Messiás, az Emberfia születése felett.

Már önmagában is öröm számomra, hogy körünkben köszönthetem a keresztény egyházak soproni vezetőit, képviselőit, s együtt ünnepelnek velünk. „Dicsértessék a Jézus Krisztus”, „Erős vár a mi Istenünk” „Áldás, Békesség”

Szimbolikus, hogy az örömhír beteljesedése éppen akkor következett, s következik be, amikor az év leghosszabb éjszakái, legsötétebb napjai vannak. Jézus születése a világosságot hozta, győzelmet a tényleges és a lelki sötétség, győzelmet a gyűlölködés és a békétlenség felett.

Ezt a világosságot, ezt a győzelmet a leghatékonyabb isteni fegyverrel érte el. Amikor az írástudók kérdésekkel ostromolták, s az egyik megkérdezte Tőle: „Melyik az első, a parancsok közül?” Jézus így válaszolt „Ez az első: Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. A második így szól: Szeresd embertársadat, mint saját magadat. Ezeknél nincs nagyobb parancs.”

A főparancs tehát a szeretet parancsa, ez emberi létünk alapja. Ha az ember hű marad ehhez a parancshoz, akkor közel képes maradni Istenéhez és embertársaihoz, ha nem, akkor eltávolodik Tőlük. Csak a szeretet parancsával vezérelt életünkben találhatjuk meg azt a testi, de mindenekelőtt lelki békét, amelyet Krisztus örökül hagyott az Emberiségre. Advent a szeretetre való vágyakozásnak, a Karácsony a beteljesedés – szeretettől átitatott – lelki békéjének az ünnepe is.

Ami Adventben még csak reménység, Karácsonykor a legteljesebben beteljesült bizonyossággá válik: Megszületik az Istengyermek, a Megváltó, aki oly sok reménytelenségben – felcsillanó Reménysugár, aki megannyi fájdalomra, keserűségre – gyógyírt hozó Orvos, a mindent elárasztó szeretetlenségre választ adóan – maga a Szeretet.

Jézus tanai éppen azért terjedtek el olyan gyorsan, s határozzák meg korunkban is az emberiség nagy részének gondolkodását, mert létünk alapvető igényeit, a szeretetet és az abból fakadó békességet hirdette, s hirdeti ma is, s a hitet, hogy csak szeretetben érdemes élni.

A szeretet azonban csak akkor jut el a szeretettekhez, ha azt megmutatjuk, kinyilvánítjuk, hitet teszünk mellette. Olykor a szavak – mint most az én szavaim is – elégtelenek ehhez. Vagy cselekedetekkel jeleníthetjük meg érzelmeinket, vagy olyanokra hagyjuk annak elmondását, akik azt nálunk jobban megteszik. Erről szól a felcsendülő muzsikák üzenete!

Kedves Soproni Polgárok!

Sopronban talán más a szeretet érzelmi töltete is mint másutt. Itt az Egyetemet és a várost 1921 óta – 90 éve – olyan szeretetkapcsolat, a szeretetnek a hűségben kiteljesedett különleges viszonya köti össze, amely egyedülálló. S bizonnyal az sem véletlen, hogy a Hűség Napja – a holnapi nap – is Adventre, a remény időszakára esik. Ez a Koncert tehát Egyetemünk szeretetkoncertje a szeretett város, Sopron, Sopron város lakói számára, megköszönve mindazt, amit Tőle, Tőlük kaptunk, kapunk.

Kedves Ünneplők!

Ugye milyen egyszerű és egyszerre milyen nehéz is a szeretet-gondolatokról beszélni, a szerint élni és cselekedni. Nehéz, mert ma is vannak áruló karióti Júdások, vannak igaztalanul vádoló Kajafások, megtagadó Péterek és kezüket mosó Pilátusok. És mégis van – mert megmutattatott, hogy van – ami felülemelhet bennünket minden megpróbáltatáson, a Krisztus-hirdette szeretet, amelynek mindig győzedelmeskednie kell a gondok, a harag, a viszály, a szeretetlenség felett.

Az ünnep – semmi kétség – Jézus ünnepe, de a születésben az Úr egy földi lénynek, egy leánynak is feledhetetlen szerepet szánt, egy leánynak, aki nélkül nem következhetett volt be a Megváltás, egy szűznek, aki születésétől a haláláig társa, az Atya mellett mentsvára volt Jézusnak – az Édesanyjának.

Mária, a példaadó édesanya léte azért áll valamennyiünkhöz oly’ közel, mert ismerjük az anyai odaadás és szeretet semmivel nem pótolható érzését, ismerjük és gyakoroljuk az önerősítő gyermeki szeretetet. Ahogy a mi egyéni sorsunk is anyáink sorsának a függvénye, úgy a Megváltó földi léte is – Isten szándékából – Mária életének ajándéka.

Az anyai szeretet, a féltés és gondoskodás végighúzódik Mária és Jézus kapcsolatán, s ott van mögöttük a nem vér szerinti, de igazi Apaként gondoskodó József. A Szent Család élete nem véletlenül vált máig érvényes mintává a keresztény családokban.

A kisded Jézus születésének ünnepe előtt talán nincs senkinek ellenére, hogy az Édesanyát, Máriát és a Szent Családot is ünnepeltük. Nem titkolt szándékom ezzel – a spirituális mondandón túl – az anyaság, a gyermek vállalásának, a gyermekvárás, a gyermeknevelés semmivel nem pótolható nagyszerűségének, a Család támaszadó, életformáló jelentőségének a hangsúlyozása, és Édesanyáink áldozatos életének dicsőítése volt. Mert Karácsony nekem ezt is jelenti.

A szeretet és a békesség egységét WASS ALBERT idézi meg nekünk:

„Békesség a legszebb dolog a világon. Békesség az Isten. Békesség az emberi élet legszebb tulajdonsága. Föl kell építeni a békességet ezen a világon. És békességet építeni csak jóindulatból lehet.

Ha minden jó szándékú magyart, aki a krisztusi tanítást nemcsak keresztlevéllel, hanem belső meggyőződéssel is vállalja és megértésre kész tiszta jóindulatot hordoz a szívében, sikerül egybefogni és beállítani ebbe a munkába, akkor véget vethetünk a gyűlölködésnek, a testvérgyilkolásnak, a szétforgácsolódásnak, mely immár a tömegsír szélére vezetett népet és országot.

Milyen furcsa világban élünk! Milyen furcsa lény az ember kedves Hallgatóim!

Eljött végre, leszállt a Földre, megtestesült az isteni szeretet, s az emberek elfordulnak Tőle!

Pedig csak meg kell találnunk felénk nyújtott kezét, s kezünket, viszont szeretet-kulcsolásra nyújtani. Megfogva azt, elhinni Neki, elhinni magunknak, hogy az egyedüli helyes út a közös út, s az összekapaszkodás sohasem késő. Összekapaszkodni Vele, összekapaszkodni embertársainkkal – lehetőség életünk végeztéig.

Az Advent – a várakozás – különösen alkalmas idő arra, hogy tudatosan keressük a jót, a szépet, megtalálva pedig – adjuk tovább azt. Szeretetben élni ugyanis nem gyengeséget jelent, de mindent legyőző erőt. Egy szeretetlenséget választó világban, szeretetben élni küldetés, vállalása hivatás, megélése boldogság.

De először mindig önmagunkat, önmagunk gyengeségeit, önzéseit, szeretetlenségét kell legyőznünk, példát adni családunknak, barátainknak, munkatársainknak.

Művésztanáraink és hallgatóink – akiknek köszönöm a szeretetteljes felkészülést – világunk lényegéből merítkező komponisták szeretetmuzsikájával kifejezve, nyújtják át Önöknek e szeretetkoncert jegyében az Egyetem ragaszkodásának jeleit szeretett SOPRONUNK polgárai számára. Köszönjük mindazt a felénk áradó figyelmet, segítőkészséget – valamint Advent és Karácsony szellemében – a szeretetet, amiben 2011-ben részünk volt. Ha méltónak találnak bennünket rá, akkor kérem, ne vonják meg tőlünk azt 2012-ben sem.

És engedjék meg nekem Kedves, nem-egyetemi Polgárok, hogy e helyütt is köszönetet mondjak vezetőtársaimnak, tanártársaimnak, minden munkatársamnak, nemkülönben hallgatóinknak az elmúlt évi együttgondolkodásért, a közös munkáért, a segítségért, amelynek egyetlen célja volt – szeretett Alma Materünk gyarapítása, s hallgatóinak épülésén keresztül – hírnevének öregbítése.

Kedves Egykori Hallgatóink szerte e hazában és a nagyvilágban!

E helyről is köszöntöm egyetemünk valamennyi egykori diákját. Külön küldöm köszöntésünket erdélyi, felvidéki hallgatóinknak, s megkülönböztetett szeretettel, azon firmáinknak, akiket a történelem igazságtalansága 55 évvel ezelőtt a világban szétszórt. Az Alma Mater soha nem felejti egyetlen egy hallgatóját sem, s a szeretetkoncerten is gondolunk mindnyájatokra, köszönjük hűségeteket, s mindig visszavárunk Benneteket.

„Nézzétek a szívetekbe karácsonyos szemmel, őszinte és becsületes lélekkel. S ha azt látjátok az önkeresés során, hogy szíveteknek valamelyik zugában rosszindulat, irigység, keserűség vagy bármiféle tisztátalan érzés lakozik valamely magyar testvéretekkel szemben: gyomláljátok azt ki gyorsan, mielőtt véglegesen és halálosan megmérgezné bennetek az életet.

Nyissátok meg szíveteknek minden ablakát, és eresszétek be oda a napfényt, hadd pusztítson ki belőletek minden sötétséget ezen a karácsonyon. A civódások, pártoskodások nemzetéből változzatok át a szeretet nemzetévé, s lássátok meg: attól a pillanattól kezdve veletek lesz az Isten. Megmaradásunknak, megmaradástoknak, a magyar sors jobbra fordulásának ez az egyetlen lehetősége.” – írta WASS ALBERT.

Kedves Vendégeink!

Az este átszellemült szeretet-hangulata kísérje Önöket Advent hátralévő napjaiban. Gróf SZÉCHENYI ISTVÁN imájával kérjük a mindenhatót, hogy az adventi időben árassza le ránk a szeretet kegyelmét: „Mindenható Isten Töltsd el szívemet angyali tisztaságú szeretettel embertársaim iránt, hazám iránt és honfitársaim iránt!

Kívánok Önöknek szeretteik körében eltöltendő áldott Karácsonyt és valamennyi álmukat beteljesítő, egészséget hozó, békés, boldog újesztendőt, amelynek záloga a szeretet. SZENT PÁL Szeretet himnuszát idézve:

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,

A szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.

Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,

Nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.

Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

S a szeretet nem szűnik meg soha.

Kívánom, hogy a Megváltó Karácsonyával erősödjék hitük, az Újévben váljon valóra minden reményük, de mindenekelőtt teljesedjék be a legfontosabb, a szeretet Családjaikban, Egyetemünkön, hűséggel szeretett városunkban és hazánkban.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

 

A Leghűségesebb Városban, 2011. december 13-án

 

Prof. Dr. Faragó Sándor

rektor