Ünnepi köszöntő az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 55. évfordulóján - Prof. Dr. Faragó Sándor rektor

 

Sopron, 2011. október 23.

 

„... meghasadt az égbolt,

Mert egy nép azt mondta, Elég volt!”

 

Tisztelt Polgármester Úr!, Alpolgármester Úr, Képviselő Urak, Tisztelt Vezetőtársaim, Ünneplő Egyetemi Polgárok, Hölgyeim és Uraim!

 

Az 55 év előtti égbolthasadásra, az új demokráciát, a reménysugarat jelentő forradalmi lelkesedésre, a világmásító akarat elemi erejű feltörésére emlékezünk soproni és egyetemi hagyományainknak megfelelően itt a Botanikus Kertben.

 

Ez a campus, ezek az épületek és ezek a fák voltak a tanúi annak, hogy a hűvös ősz is hozhat forró, forradalmi fuvallatot, hogy a sok kis búvópatak felkorbácsolt vize után, feltámadhat a tenger is.

 

Feltámadott a magyar indulatok tengere 55 éve, s a magát szépnek láttató, de a gyökereiig antidemokratikus, rettegésen alapuló rendszert elsöpörték a hullámok.

 

Tisztelt Ünneplők!

 

Büszkeséggel tölt el annak tudata, hogy itt Sopronban, 1956 forradalma Egyetemünkön kezdődött és annak alig két hetében ifjúságunk meghálálhatta az a szeretetet, amely irányába a selmeci menekülés utáni befogadás, valamint az Ágfalvi csatában való részvétel óta a város lakossága részéről irányult.

 

Sopronba is visszatért azon a hűvös őszi napon a jobb, szebb életbe vetett hit reménye – a jövő új értelmet nyerhetett a fiatalok és idősebbek számára egyaránt. A forradalmi lendület – hála egyetemistáinknak – nem anarchiát, ellenkezőleg a rendet, a közösen akart, s hallgatóink által biztosított rendet jelentette, mert ebben a polgárvárosban összefogott rendőr, határőr, munkás az egyetemistával. Itt a rendőrkapitány és a határőrparancsnok nem lövetett az ujjongó, boldog tömegbe – mint sok helyütt – hanem velük azonosulva, egy emberként akarták a változást. Elismerés, köszönet, hála illeti Őket is!

 

Tisztelt Emlékezők!

 

Újra és újra büszkén kell ismételnünk GRÁTZER MIKLÓS professzor, egykori soproni egyetemista 5 év előtti, jubileumi ünnepségünkön elhangzott szavait…

 

„’56-ban csak egy igaz, becsületes út volt, és az Alma Mater azt választotta”.

 

Az Intézmény ezidei rektoraként hálatelt szívvel emlékezem minden egykori hallgatónkra, akik elindítói és megvalósítói voltak 1956 soproni forradalmának, akik megtalálták az egyedüli igaz utat.

 

Külön szeretettel és nagyrabecsüléssel köszöntöm azokat, akik közülük ma itt ünnepelnek velünk, de azokat is, akik otthonaikban – e honban és szerte a nagyvilágban – most emlékeikbe kapaszkodva gondolnak forradalmunkra és Sopronra. Legyen áldott azoknak az emléke is, akik már az égi hazából néznek le ránk. Cselekedeteikkel bizonnyal elnyertek minden jutalmat!

 

Ragaszkodó szeretettel köszöntöm külön is BUJDOSÓ ALPÁR Urat, Forradalmi Diáktanácsunk egykori vezetőjét, mai ünnepi szónokunkat! Köszönöm életpéldáját, hűségét az Alma Materhez és 1956 forradalmi örökségéhez!

 

Tisztelt Ünneplő Közösség!

 

Tudjuk, hogy november 4-én egy idegen hatalom tankjainak lánctalpai eltaposták az emberek forradalmi reményeit, mi mégis a győzelmet ünnepeljük, annak a bátorságnak a diadalát, amely abban a korban is ki tudta, ki merte, mert ki akarta mondani: „elég volt.”

 

De vajon tudjuk e napjainkban értékelni azt a győzelmet, amelynek ára ezrek, tán tízezrek halála, több száz megtorló kivégzés és több mint 200 ezer ember emigrációja volt? Nem volt ez pirruszi győzelem? Utóbbi történelmietlen kérdést csak a tétova utókor teheti fel! Hideg fejjel, elkötelezetlenül visszanézve lehet persze racionálisabbnak látszó döntéseket hozni, de akkor, a tobzódó hatalmi terror és az orosz tankok árnyékában – hogyan is mondta Grátzer Miklós?

 

„... csak egy igaz, becsületes út volt, és az Alma Mater azt választotta”.

 

Tisztelt Egyetemi Polgárok!

 

Nekünk kései utódoknak – hiszen az óta két emberöltő eltelt – 1956 egyetemi forradalma, valós szellemi örököseinek, egy dolgunk lehet, s annak kell lennie: október 23-a győzelméből, hitéből, minden üzenetéből, erőt meríteni a mindennapok nehézségeinek leküzdésére, 1956 igaz, forradalmi eszményeinek megvalósításában, intézményünk, városunk, hazánk, nemzetünk felemeléséért! Ha ezt tesszük, akkor napjaink forrongó világában is megtalálja az Alma Mater az igaz, becsületes utat.

 

Így teljesíthetjük be 1956 örökségét! Úgy legyen!

 

Köszönöm, hogy meghallgattak!

 

Prof. Dr. Faragó Sándor

rektor