A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM 2011/2012-ES TANÉVÉNEK TANÉVNYITÓ ÜNNEPSÉGE

Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár

2011. szeptember 2.

 

Tisztelt Dékán Úr, Államtitkár Úr, Polgármester Úr, Alpolgármester Úr, Kormánymegbízott Úr, Rektor Asszony, Rektor-helyettes Urak, Főtisztelendő Úr, Akadémikus Urak,

Kedves Vezetőtársaim, Tanártársaim, Tisztelt Díszdiplomásaink, Kedves Elsőéves Hallgatóink, Tisztelt Vendégeink, Hölgyeim és Uraim!

 

Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket a Nyugat-magyarországi Egyetem Szenátusának ünnepi tanévnyitó központi tanácsülésén, amelyet ez évben a Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar ünnepi tanévnyitó Kari Tanácsülésével kötöttünk egybe, történelmi városunkban, Mosonmagyaróváron.

 

Alig csendesültek el diplomaátadó ünnepségek zenéinek akkordjai, a diploma átvételével jelzett boldog beteljesülés örömzsivaja, újfent megbolydult az élet egyetemi városainkban, Sopronban, Mosonmagyaróváron, Győrött, Székesfehérváron és Szombathelyen. Balekok, gólyák érkeztek, s tovább lódul az egyetemi lét örök körforgása. Búcsúztatás és fogadás, ez a dolgok, ez az élet rendje.

Az új tanévre azonban nemcsak Önök kedves hallgatóink, de az Alma Mater, a tanári kar, sőt a felsőbb évesek is készültek. Az elmúlt években – s meg nem szűnő aktivitással mai napig is – arra készülünk, hogy az itt élőknek és az új jövevényeknek szebb, jobb, végső soron eredményes, sikeres legyen az élete.

Új épületek épültek, a régiek – még ha nem is mind – felújításra kerültek. Egyetemünk az elmúlt 5 évben mintegy 20 milliárd Forint értékben fordított forrásokat az Önök fogadására. Itt Mosonmagyaróváron is nagy változások történtek, meg fogják ismerni azokat mindennapjaikban.

Legutóbb „Zöld Egyetem” programunkra 4,6 milliárd Forintot nyertünk. Fejlesztéseinket Sopronban, Győrben, Mosonmagyaróváron és Szombathelyen valósítottuk meg. Ennek megfelelően mintegy 2,2 milliárd forint értékben, Egyetemi Laboratóriumi Központ építése történt Sopronban, 21 – kutatási, oktatási és szolgáltatási feladatokat ellátó – akkreditált laboratórium létesítésével, illetve a meglévők koncentrálásával, felújításával. Az épület átadása az ősszel történik meg. Mintegy 330 millió forintot fordítunk Sopronban közgyűjteményi funkciókat ellátó, családbarát épület kialakítására – a „nyitott intézmény” gondolat jegyében. Mindez nagyhírű gyűjteményeinknek, Európa hírű Botanikus Kertünknek a gyakorlatorientált oktatásba, az ismeretterjesztésbe és az Egyetem PR tevékenységébe történő integrálását segíti elő. Ennek az épületnek az átadását is az ősszel tervezzük.

Szombathelyen, a Természettudományi Kar képzéseinek korszerű feltételrendszerét teremtettük meg fél milliárd forintnyi fejlesztéssel. S végül itt, Mosonmagyaróváron 420 millió forintos költséggel gyakorlati oktatási és kutatási helyek létesítésére került sor. Győrben, Apáczai Karunkon 350 millió forintból oktatást segítő képzési helyek kialakítása történt meg. Emellett az egyetem átfogó – a Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kart is érintő – informatikai fejlesztésére, valamint a bemutatott részprojektek informatikai támogatására további fél milliárd forintot fordítottunk.

1,9 milliárd forintot nyertünk a kutatóegyetem pályázaton. 544 millió forintot fordíthatunk megújuló energiaforrás és technológia, illetve klímaváltozás kutatásra. Kilenc, különféle képzési célú projektet nyertünk 1,4 milliárd forint értékben a képzők képzésére, a tudás és a tudományos eredmények terítésére, hasznosítására a társadalom legszélesebb, különböző képzettségű rétegei felé, az egyetem szellemi, szervezeti és kutatási szerkezetfejlesztésére, a könyvtári hálózat fejlesztésére, pedagógusképzést segítő szolgáltató és kutatóhálózat kialakítására, vagy a kompetencia alapú oktatásra.

 

Az intézmény építése mellett gondot fordítunk a lelkek építésére is. Bejelentem, hogy dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök úr Farkas István piarista atyát, a Piarista Gimnázium igazgatóját bízta meg a mosonmagyaróvári egyetemi lelkészi feladatokkal. Győr, Sopron és Szombathely mellett immár negyedik egyetemi városunkban is működik római katolikus egyetemi lelkészség. Áldásos munkájához jó egészséget kívánunk!

 

Talán ezek után elhiszik, Kedves Ifjú Barátaim, hogy vártuk Önöket! S „Jövőt építünk” – ahogy Egyetemünk jelmondata hirdeti – Önöknek, Önökkel, Önökért!

 

Tisztelt Szenátus, Tisztelt Kari Tanács!

 

Jelentem, hogy a nyári felvételi eljárások eredményeként 10 karunkon várhatóan 4787 új hallgató kezdi meg tanulmányait, köztük 2756 fő államilag támogatott, 2031 fő pedig költségtérítéses képzés keretében. Az év elején keresztfélévben felvett 359 elsőévessel együtt tehát az idén ősztől 5145 első éves tanulhat egyetemünkön. Felvett hallgatóink száma 5%-kal, államilag támogatott hallgatóink aránya 8%-kal magasabb a 2010-es értékeknél. Mindez a mai magyar viszonyok között határozottan jó eredménynek tekinthető.

Sopronban 1357, Szombathelyen 1609, Győrben 1157, Székesfehérváron 275, és itt Mosonmagyaróváron 272 elsőéves hallgató (csaknem százzal több, mint tavaly) kezdi meg tanulmányait. Így öt egyetemi városunkból Sopronban várhatóan 4563, Szombathelyen 4093, Győrben 3831, Székesfehérváron 607, és itt Mosonmagyaróváron 894 hallgatónk folytat tanulmányokat a 2011/2012-es tanévben. Összes hallgatói létszámunk – a doktori iskolák hallgatóival együtt megközelíti a 14 és fél ezret. Számukra diákhoteljeinkben összesen 2800 magas komfortfokozatú férőhely áll rendelkezésre.

Hat doktori iskolánkban 203 fő folytathat PhD doktori tanulmányokat. Öt gyakorló intézményünkben 2300 gyermek tanul, illetve jár óvodába. A Nyugat-magyarországi Egyetemen tehát a tanévkezdés mintegy 17 ezer gyermeknek és ifjú felnőttnek jelenti az újabb szakaszt a tudás grádicsán való feljebbkapaszkodásra.

Az elmondottak jövőépítő stratégiánk folyamatos beteljesülésének következményei, s az egyetem – beleértve a gyakorló intézményeket is – mintegy ezerfős tanári gárdája kiváló oktató-nevelő munkájának a megérdemelt gyümölcse.

Az évezred elején meghirdetett minőségközpontú programjainknak köszönhetően az egyetemnek mára 500 minősített oktatója van. Ez 60% feletti átlagot jelent, amely érték, több karon eléri a 70-80%-ot. Ez is országosan elismert, alkalmasint élenjáró pozíció.

Ez utóbb elmondottaknak, kedves ifjú hallgatóink, az Önök képzése, fejlődése, előmenetele, sikere szempontjából van jeles jelentősége. Ezzel a felkészültséggel is vártuk Önöket!

 

Nem kétséges, hogy a Nyugat-magyarországi Egyetem valamennyi kara – köztük a Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar is – tudós professzorainak, tanárainak és infrastruktúrájának segítségével a legmagasabb színvonalon képes megvalósítani küldetését, az európai szinten kvalifikált szakemberek kibocsátását úgy, hogy azok tudásuk mellett, lelkileg, emberséggel szolgálhassák hivatásukat, hazájukat, nemzetüket.

 

Kedves elsőéves Hallgatóink!

 

A tanévkezdés ünnepe hangsúlyosan az Önök ünnepe is. Felsőbb éves társaik, a tudást ostromló lépcsők magasabb grádicsaira lépnek a mai nappal, de Önök csak most lépnek rá az első lépcsőfokra. Láthatólag ünnepi külsővel, de reményeim szerint – s ez még fontosabb – ünnepi lélekkel jöttek közénk a mai napon.

 

Ünnepi lélekkel, mert ezzel a lépcsőfokkal elkezdődik az Önök küldetése. Önök ugyanis jelentkezésükkel nem szakmát, hanem hivatást választottak, s a hivatást gyakorlónak küldetése van. A mezőgazdálkodást, élelmiszergazdálkodást művelni ugyanis az emberi cselekedetek egyik legmagasztosabbika. Élelmet, életet adni embertársainknak az emberi lét egyik legfontosabb küldetése akkor, amikor milliárdnyi éhező van a Földön. Nem véletlen, hogy a legszentebb imánkban, az Úrhoz fohászkodó „Miatyánkban” az egyik kérés: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. A fohász alatt azonban azt kell értenünk, hogy tegyen képessé bennünket az Úr az életet adó kenyér biztosítására. Ehhez azonban a mi akaratunk, az Önök akarata is szükséges. A tudás teszi majd Önöket képessé arra, hogy mindenkor, minden élethelyzetben, mindenhol sikeresen tudjanak gazdálkodni az életet adó magyar termőfölddel. Az sem véletlen, hogy a régi magyar nyelvben, a kenyeret biztosító gabonát, a búzát, életnek hívták. WASS ALBERT gondolataival:

 

„Ennek a mi földünknek olyan az illata, mint maga az élet. Aki beleereszti az eke vasát, az életet szánt magának. S aki kaszája mögött izzad, s tüdőre szívja a mező szagát ... az életet szív magába.”

 

Önök a középiskolákban – reményeink szerint – az egyetemi tanulmányaikhoz megszerezték azt a szükséges tudást, a lelki erőt, azt az alapot, amelyre itt építkezniük kell. Ugyancsak WASS ALBERTTEL, tehát

 

„... az alapzat megvan: kemény kőszikla az. Rajtunk múlik, igazán mirajtunk, hogy mit emelünk reája. Várat, vagy mulatót. Boltíves falakat-e, melyeknek védelmező biztonságában család és nemzet talál menedéket súlyos időkben, földrengések napján. Vagy cifra mulatót, hol léha cédaság tanyázik, s csak addig áll, míg megremeg a föld.”

 

Meggyőződésem, hogy Önök, a hivatásválasztók, várat szándékoznak építeni, azaz biztonságos, védelmet jelentő, jövőt kívánnak maguknak előkészíteni. Ehhez tanulni kell, dolgozni szorgalommal, akarattal, olykor lemondással, de mindig fiatalos jókedvvel. A jókedv, a vidámság ugyanis nincs ellentmondásban a komoly elhivatottsággal, de a helyes arányokat, a hangsúlyokat Önöknek kell megtalálniuk. Ebben segíteni fogják Önöket felsőbb éves diáktársaik, firmáik, és nagy hivatástudattal munkálkodó tanáraik, professzoraik. Közös munkával, közös akarattal – ki-ki elvégezve saját feladatát – sikeresek, eredményesek, boldogok lesznek, életük legszebb éveit fogják eltölteni az Egyetemen, itt Mosonmagyaróváron, de egyetemista társaik Sopronban, Győrött, Székesfehérváron és Szombathelyen egyaránt.

 

„Ha mi is megtesszük a magunkét, bölcsen, egyetértésben és kitartó türelemmel, akkor hamarosan elérkezik az idő, amikor a jó elkülönül a rossztól, az igazság a hamisságtól és az emberek, kicsik és nagyok, fölismerik az időtálló törvényeket, melyekre békés és fejlődő emberi közösséget lehet építeni. Ez az egyedüli lehetősége annak, hogy a szenvedések földje örömök földjévé változhasson újra, mindannyiunk számára egyformán.” –írta ugyancsak WASS ALBERT.

 

Mi lehetne szebb, tanár és diák közös műve egyetemi életükben, mint az örömök földjét, a boldogság, az érvényesülés földjét előkészíteni, s majdan megvalósítani.

 

Mi itt úgy szeretnénk felkészíteni, oktatni és nevelni Önöket, hogy ha majdan kilépnek az Egyetem, az ősi Óvár kapuján, akkor eltökélten képesek legyenek arra, hogy

 

„Úgy álljon minden ember a helyén, hogy őrajta múlik sok százezer magyar család élete és sorsa”. (WASS ALBERT)

 

Erre a jövőt formáló, embert próbáló, de boldogságos nagy kalandra, a nyugat-magyarországi egyetemi létre hívom most önöket egyetemünk évszázados hagyományainak kisugárzásával, a bajtársiasság, egymás segítésének óvári, selmeci, soproni szelleme szeretet-üzenetével.

 

Kedves Hallgatóink!

 

A helyes út megválasztásához útmutató tettek, példák adnak iránymutatást. Ezek acélozzák az akaratot, feszítik a gerincet. Én most két példával – életpéldákkal – igazolom Önöknek, hogy ez az Egyetem nem csak szakembereket, gazdászokat, erdészeket, korábban bányászokat, kohászokat, de EMBEREKET, JÓ MAGYAR EMBEREKET is nevelt.

 

Most – e napokban – ünnepeljük 90. évfordulóját annak a Nyugat-magyarországi Felkelésnek, amely részben képes volt megakadályozni, hogy a tragikusan gyalázatos Saint German-i Békediktátum, a teljes Nyugat-Magyarországot Ausztriához csatolja. E csatákban együtt harcoltak soproni erdészek, bányászok, kohászok és óvári gazdászok, utóbbiak is mintegy százan. Két óvári gazdászhallgatónk, KALOCSAY IMRE és SÁTORI LÁSZLÓ – a soproni MACHATSEK GYULA erdőmérnök és SZECHÁNYI ELEMÉR bányamérnök hallgatóval együtt – életét áldozta a hazáért. Életáldozatuknak is köszönhető, hogy 1921-ben kiírattatott a soproni népszavazás, s válhatott Sopron, az Egyetem központját adó város „Civitas Fidelissimává”. Nagy adósságunk itt Mosonmagyaróváron, hogy mind a mai napig nem hirdeti, nem dicsőíti emléktábla a két hős gazdászhallgató mártíriumát. Szép küldetést teljesítene az Óvári Gazdászok Szövetsége, ha a jövőben törlesztené a történelem adósságát.

 

Legyen példa Önök előtt kedves elsőéves hallgatóink, KALOCSAY IMRE és SÁTORI LÁSZLÓ hősiessége, életáldozata. Kívánom, hogy soha ne kelljen ilyen áldozatot hozniuk, de tudniuk kell, hogy családjainkért, hazánkért, nemzetünkért, mindennapos áldozatokat kell folyamatosan hoznunk, ami elől nem lehet kitérni! Erre is készüljenek fel.

 

S példaként állítom Önök elé azokat az öreg gazdászokat – s ebben az esetben ezt a jelzőt a magyar nyelvben hagyományosan a tisztelt, szeretett értelemben használom – akik ma veszik át 50, 65, 70 éves végzettségüket igazoló jubileumi tiszteletdiplomáikat. Kis emlékkötetükben leírtak adnak tanúságot arról, hogy – s újfent WASS ALBERTET idézem:

 

„Lehet hittel és igaz akarattal nagyot cselekedni a nemzet jövendőjének dolgaiban, bármilyen kicsiny őrháznál álljon is az ember. Mert a nemzet igazi, évszázadokra szóló nagy ügyei nem a díszes ünnepségeken dőlnek el, még csak nem is a zöld asztalok mellett, hanem ott kint az eldugott falvak magányában, nádfedeles házak árnyékában, a magyar élet hétköznapi sarában, gondjaiban és kínlódásaiban.”

 

Bizonyára nehéz volt a két évszázadot átívelő, rendszereket túlélő szakmai életpálya, de a becsület, a hivatástudat, a magyar föld, a magyar emberek, a magyar haza iránti elkötelezettség mindnyájukkal azt mondatja, hogy érdemes volt, szép volt. Köszönöm Önöknek, köszönöm Nektek kedves Jubilánsok tetteiteket, életműveiteket, Óvári gazdász becsületeteket!

 

Tisztelt Vendégeink! Kedves Ünneplők!

 

Kicsit ambivalens érzéssel állok itt most a tanévnyitónkon. Öröm vesz erőt rajtam, ¬hiszen – munkatársaim bizalmának köszönhetően – tizedik alkalommal nyithatom meg a Nyugat-magyarországi Egyetem új tanévét.

Ugyanakkor szomorúság is eltölt, mert ebből 2 tanévet barátunk, a kiváló Professzor, az Egyetem 2002-ben megválasztott rektora Iváncsics János nyithatott volna meg, aki maga is most vette volna át aranydiplomáját. Az Úr azonban jobbnak látta maga mellett tudni Őt, így én itt most csupán egy tiszteletbeli aranydiplomát helyezek le néhai rektorunk, János barátunk sírjára. Őrizzük tovább emlékét!

 

Tisztelt Ünnepi Szenátus és Kari Tanács Ülés, Kedves Tanártársaim!

 

Kívánom Önöknek, hogy a nem könnyűnek ígérkező 2011/2012-es tanévben találjuk meg, s hozzuk meg közösen az Egyetem legkedvezőbb működtetését, oktatóink és hallgatóink boldogulását, jelentő döntéseket, s tanítsunk, neveljünk úgy, hogy sok viszontagságot megélt, sok évszázados intézményünket a nagy elődökhöz méltó pályán képesek legyünk sikeresen kormányozni.

 

Kérem, fogadják meg tizedik alkalommal ismételt zárógondolataimat:

 

„Kövessük elődeink példáját, fonjuk szorosabbá kötelékeinket mind az öt városban, mind a tíz karon, s akkor bármekkora feladatok tornyosulnak előttünk, képesek leszünk azokat leküzdeni, bármilyen árnyak vetődnek ránk, képesek leszünk azokat megvilágosítani, s akkor valóban fényes jövő vár itt ránk a Nyugat-magyarországi Egyetemen. E szellemben szolgáljunk tovább az új tanévben. Ehhez kérem – Himnuszunk szavait idézve – Isten áldását minden oktatónkra, hallgatónkra, Alma Materünkre, Magyar Hazánkra.”

 

E gondolatok jegyében a Nyugat-magyarországi Egyetem 2011/2012-es tanévét megnyitom.

 

Prof. Dr. Faragó Sándor

rektor