Mészáros György jubileumi kiállításának megnyitója - Prof. Dr. Faragó Sándor rektor beszéde

 

Sopron, 2011. június 18. Festőterem

 

Tisztelt Művész Úr, Polgármester Úr, Országgyűlési Képviselő Úr, Alpolgármester Úr, Képviselő Úr, Igazgató Asszony, Kedves művészetszerető Soproniak, Vendégeink, Hölgyeim és Uraim!

 

Ünnepnapokat élünk meg Sopronban, hiszen tegnap nyílt meg a Soproni Ünnepi Hetek rendezvénysorozata. MÉSZÁROS GYÖRGY festőművész kiállítása része a művészetek hagyományos soproni ünneplésének, vagy más oldalról megközelítve, a nyár lélekemelő gyönyörei művészetek általi köszöntésének. Már ez utóbbi tények is örömmel kell, hogy eltöltsenek bennünket, mégis e ma nyíló kiállítás valami többet is kínál, hiszen a meghívó jubileumi tárlatra invitál!

 

Jubileumot ülni tán öröm – de mindenképpen megtiszteltetés – a jubiláns számára, viszont egyértelműen tisztelgés a rendezők, a város művészetszerető közönsége részéről. Ne kerülgessük a jubileum okát Tisztelt Vendégeink, valljuk meg a látszólag hihetetlent! MÉSZÁROS GYÖRGY május 25-én 60 éves lett! Isten éltesse!

 

Tisztelt Vendégeink!

 

Amikor egy ilyen kiállítás megrendezését felajánlja az alkotónak a Város művészeti rendezvényeit szervező Pro Kultúra Kft., akkor annak üzeneteit nem lehet nem meghallanunk. Az elismerést az eddigi művészeti életútért, elismerést a pedagógusi, egyetemi oktatói, vezetői munkáért: mindazért, amit közvetlenül, vagy közvetve MÉSZÁROS GYÖRGY Sopron művészeti életéért, művészeti kisugárzásáért, elismertetéséért tett. Kiállítása megnyitóján tehát mindenekelőtt köszönjük Neki az eddigi alkotó éveket.

 

Egy képzőművész – még ha a katedrán álló tanárember is –kevéssé kitárulkozó, emlékező alkat, így a rövid életutat másnak – ez esetben a laudációt mondónak – kell felvázolnia, azon egyszerű oknál fogva, hisz a pálya egyenes szakaszai, vagy vargabetűi meghatározzák az alkotó aktuális lelkiállapotát, azon keresztül alkotásait, azok üzeneteit, forma és színvilágát.

 

A művésszé válás rögös útján attól a GYÖRE GÉZÁtól kapta az első bíztató szavakat MÉSZÁROS GYÖRGY, aki ABA-NOVÁK tanítványként napközis nevelő volt Tapolcán – akkor ilyen világot éltünk – a tehetség felismerése tehát az Ő érdeme. Tanácsára és szülei támogatásával került a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba, ahol olyan kiváló tanárai voltak, mint GACS GÁBOR és BALOGH ISTVÁN grafikusművészek. A tehetséges és jól tanuló, művészileg is jól teljesítő ifjút azonban nem vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, így a Pécsi Tanárképző Főiskola matematika-rajz szakát végezte el. Az akkori pécsi körülményeket a minden téren jól ellátott pesti művészeti gimnázium után nem érezte előrelépésnek, különösen nem a felvételi fiaskó után. Talán ez a lelkiállapot vezérelte a felnőtt bábozás felé, hiszen tagja volt a Bóbita Bábegyüttesnek, sőt később maga is alapított hasonlót Handa-Banda néven. Szerencsére festői tehetségét tovább gondozhatta, fejleszthette akkor, amikor a tapolcai matematika-tanárkodás mellett elvégezte a Képzőművészeti Főiskola (ma Egyetem) középiskolai rajztanár szakát is. Itt olyan mesterei lehettek, mint BRÁDA TIBOR, illetve PATAI LÁSZLÓ, akitől a festészet sok fortélyát, egyszersmind alázatát leshette el. Nyolcévnyi középiskolai tanítás után került a szombathelyi Tanárképző Főiskola Rajz Tanszékére, ahol az adjunktusságtól a tanszékvezetésig vitte 1981-1994 között. Ezt a korszakot művészetileg talán sikeresnek, kiteljesítő életszakasznak tekinthetjük, mégsem tudott ellenállni – teszem hozzá szerencsénkre – annak a hívásnak, amely 1994-ben felforgatta élete addigi folyamát, Sopronba tette át székhelyét az Alkalmazott Művészeti Intézetbe. 1995-2005 között soproni lakos is volt, azután költözött át kőszegi műteremlakásába. Akkor a város sajnos nem tudta itt tartani az addigra Európa-hírűvé vált AMI intézetigazgatóját. Munkája azonban ma is Sopronhoz köti, kőszegiként is elkötelezett soproni lokálpatrióta maradt.

 

Tisztelt Közönség!

 

A jubileumi tárlat – ha nem is maradéktalanul – de esszenciális tükörképe annak a művészi pályaívnek, aminek állomásait az imént taglaltam. A művész – aki inkább előrenéző, mint múltba révedő alkat – kevesebb régi alkotását hozta el nekünk, több a közelmúlt, vagy egyenesen a jelen termése a kiállított alkotások között.

 

„Kis képet nem tudok csinálni” – vallotta egy régebbi interjúban a művész. Valóban a régebbi képei – zöld-szürke-kék korszakának művei – inkább a színárnyalatok, semmint a színskála attraktivitásával jellemezhetők. E sorba tartoznak az „Önarckép” a „Szingli”, a „Szingli 2”. Talán a magány, a magányosság révületében, netán bűvöletében születhettek a bábos jellegű, a szó valós és átvitt értelmében „egyszínű” életeket megtestesítő művek. „A szem a lélek tükre” – mondjuk. E képeken mindenütt a szemek vannak az alkotások fókuszában, kifejezve a világ reflexióit az egyén életében.

 

„Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő” – írta SHAKESPEARE – aki maga is színészkedett – az Ahogy tetszik II. felvonásában.

„Bábszínház az egész világ” – vallja a mára bölccsé váló MÉSZÁROS GYÖRGY, aki maga is bábszínész, rendező volt.

 

A főfalon látható akril képeinek témája, az „Arcok-maszkok-bábok” ennek a boldogságosnak megélt bábos korszaknak az apoteózisa, amely szinte minden életszakaszában a felszínre kívánkozik, s megjelenik alkotásai sorában. A bábozás szürreális lehetőségei, a saját nyelvezet kialakításának ígérete, az exhibicionizmus figurák mögé rejtése, alkalmasint menekülés előle – bújnak meg a „Bábos” mint „illuzionista”, a „Bábszínpad”, a „Bábműhely”, a „Marionett”, a bábszerű alakban megjelenő „Butikos” képeken. Valóság helyett a játék, az illúzió világa kerül előtérbe mindenütt. A Homo ludens és a sokszor taszító valóság elől visszahúzódó ember virtuális, idealista világa.

A művek következő fontos csoportját a rézkarcok képezik. Ebben felszínre bújnak MÉSZÁROS GYÖRGY grafikusi gyökerei, egyszerre megmutatva másik – ugyancsak karakteres, szép – arcát, s kissé megcáfolva önmagát. Hogy is mondta? „Kis képet nem tudok csinálni”

Igenis tud! S valószínűtlen, hogy azóta tanulta volna meg, mióta az ominózus nyilatkozatot tette, ebben is tán bölcsebb, érettebb lett. A „Casanova” sorozat és többi rézkarc, a mikrokozmoszba vésett álomvilágot tárja elénk kompakt módon. A velencei, kissé rokokós stílus és a témaválasztás – erotika, koncert, maszkok, maszkabál, újra meg újra a marionett – egy irigyelt világ újrafogalmazásai kéttenyérnyi felületeken.

 

Az eddig említett alkotásoknál egyértelműen tetten érhető a művész azon nézete, mely szerint elsősorban a színvilág, a színek harmóniája vagy diszharmóniája, a kompozíció érdekli, azt látja és láttatja, nem pedig a dinamika, a mozgás. Ezt a hatást korábbi festményein – mint említettem – főként néhány preferált színnel és árnyalataik gazdagságával, semmint a színek tobzódásával érte el.

 

Napjainkban azonban mintha ebben is megfordult volna MÉSZÁROS GYÖRGY körül a világ. Az újabban alkalmazott gvash technika – lehet, hogy a levendulaolaj bódító illata révén, lehet, hogy csupán a megélt boldogság teszi mindezt – a zöld, rózsaszín, vörös, azaz az élet színei felé fordította színvilágát, s ettől új értelmet nyertek még a régi témák is. Mennyire mások a kisebb teremben megjelenő „Maszkok”, „Bábszínházak”, „Arcok”, „Hypnosz” az Álomisten, vagy az „Alvilág/Sötétség asszonya”, mint a korábbi ábrázolásokon! Optimisták ezek a művek, s optimistákká tesznek bennünket is. Bizakodókká az élet dolgaiban – hisz az élet, szép, színes, gazdag –, és optimistákká MÉSZÁROS GYÖRGY alkotókedve láttán, amely e művekben sokat engedett korábbi zártságából, alkalmasint befelé fordulásából – ami határozottan előnyére vált.

 

Végül szükséges megemlékeznünk egy olyan alkotásról, amely csak a DVD lejátszó jóvoltából tekinthető meg a kiállításon: az Avasinis-i Szent Miklós templom 60 m2-es mennyezeti seccoja, a La Gloria di Maria. Fantasztikus méretek, hibátlan kompozíció, modernül klasszikus forma- és színvilág, igazi spirituális, egyszersmind világias mestermunka, amelyet évszázadok múlva is csodálni fognak.

 

Tisztelt Vendégeink!

 

Amikor ismételten köszöntöm MÉSZÁROS GYÖRGYÖT születésnapján, kívánok Néki töretlen alkotókedvet, sok tehetséges tanítványt, akik a Mestert is minősítik, s nem utolsó sorban jó egészséget, hosszú életet. Kérem, tekintsék meg egy jubiláló művész mértékadó tárlatát, merítkezzenek meg üzeneteiben, engedjék át magukat magával ragadó hatásainak!

 

E gondolatok jegyében MÉSZÁROS GYÖRGY jubileumi kiállítását ezennel megnyitom!

 

Prof. Dr. FARAGÓ SÁNDOR

rektor