Egyenruháink

Selmecen a legrégebbi tanulók azok az expactansok és praktikánsok voltak, akik egy bányatiszt mellé osztva tanultak. Ezek a korabeli diákokkal egyező ruházatot hordtak. Térden alul érő kabátot, magas szárú csizmát viseltek  és hosszúszárú pipát hordtak magukkal. Lassan átvették az itteni bányászok viseleteit, amely korántsem volt egységes.

A felvidéki bányavárosokban négyféle viselet terjedt el: a magyar viselet, a tiroli fehér viselet, a bibertárói viselet (ebből alakult ki a gruben) és a fekete freibergi viselet (ebből keletkezett a bányaing).

A különböző bányászviseleteket legtöbben keverve hordták, néha civil öltözetekkel kombinálva. Az 1820-as évektől a Burschenschaft tagjai az öszetartozás kifejezéseként az ún. Alt Deutschen Tracht-ot (régi német viselet) hordták. Ehhez valamilyen bányász jellegű, nyitott fekete zubbonyt, mellényt, lapos sildes, ún. német tányérsapkát, a jobb vállon átvetett ezüst-zöld-ezüst, ún. Burschenschaft-szalagot viseltek, melyre vuglójukat és beiratkozási évszámukat hímeztették ki.

Az erdészek megjelenésükkel némi magyaros viseletet hoztak be. Alt Deutsch viseletben a bányászruhákhoz hasonló kabátot, de már magyrosabb, a későbbi csendőrkalaphoz hasonló keménykalapot hordtak.

Az akadémia hallgatóinak egyenruháját később rendelet szabályozta. 1838-ban a bécsi udvari kamara engedélyezte valamennyi bányász akadémikusnak a bányászok ősi ruházatának egyöntetű viselését, de tiszti jelvények és rangjelzés nélkül. 1839-ben pedig az erdészruhát szabályozta. A hatvanas években mind a bányász, mind az erdész hallgatók is készítettek olyan ruhákat, amelyek már nem egyeztek meg az 1838-39-ben engedélyezettekkel. 1884-ben az akkori államerdészeti egyenruhát írták elő, színét azonban a lucfenyő kérgéhez hasonló vöröses barna színre változtatták. Ehhez puha sildes lehajtható szélű utazósapkát hordtak. Ebből alakult ki később a walden.

Az egyenruhát 1892-ben az új akadémiai épület átadása után rendeletileg egységesítették. A véglegesen kialakult hétköznapi használatos ruha a bányászoknál és kohászoknál a gruben, míg az erdészeknél a walden lett. 


Mai soproni egyenruháink

Walden

Az idők folyamán sokat változott ez az egyenruha, míg kialakult a ma ismert walden. Őzbarna színű, ördögbőrszerű anyagból készült, derékban szabott rövid zubbony a derék alatt lefelé bővült és hátul felhasított volt. Sajnos az 50-es évek elején ezt a diákegyenruhát is betiltották, és csak az 1971-es Vadászati Világkiállítástól viselhették újra. Napjainkban létezik az ún. „selmeci-szabású” derékban szabott, és a „soproni” derékban karcsúsított vagy egyenes szabású. Elöl öt aranygomb található. A mai waldent is állógallér és paszomány jellemzi, melyek a szaknak megfelelő színű bársonyból készülnek. Hátul a hasítékon három-három gomb díszíti. A galléron egy-egy erdészcsillag, a kézelőn három-három kis erdészgomb található. A waldenhez fehér inget, fekete nadrágot és fekete cipőt hordanak.

A walden színei a karoknak megfelelően:

  • Erdőmérnöki Kar: őzbarna alapon zöld paszomány
  • Simonyi Károly Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Kar: őzbarna alapon fekete paszomány

 

Veblen

A soproni közgazdászok egyenruhája. 1999-ben alapította az első közgazdász évfolyam. Nevét Torsten Veblen Nobel-díjas közgazdászról kapta. Fekete színű, egysoros gombolású, szürke ívelt paszomány, esetenként karcsúsított egyenruha, két ezüstszínű Anjou liliommal az állógallér két szélén. Gombjai szintén ezüst színűek, öt darab nagy van elöl, hátul a hasíték mentén 3-3 nagy. Az ujjak végén pedig 3-3 kicsi gomb található. A zseb és a váll szürke bársonyszegélyes. A Veblen vállán nincs sapkazsinór, a közgazdászok nem hordanak sapkát. Viselni fehér nyakig gombolható galléros inggel, fekete szövetnadrággal és fekete cipővel kell.