Adventi hangverseny - Prof. Dr. Faragó Sándor rektor ünnepi beszéde - Sopron, 2009. dec. 16.

 

Tisztelt Polgármester Úr, Főtisztelendő Urak, Kedves Munkatársaim, Tanítványaink, Kedves Vendégeink, Hölgyeim és Uraim!

 

Advent Örömvasárnapját követően, a készülődés, a várakozás felfokozott, reménytelien boldogságos perceiben, köszöntöm Önöket, immár nyolcadik alkalommal a Nyugat-magyarországi Egyetem Adventi Koncertjén. Köszönöm, hogy együtt ünnepelhetünk, hisz közeleg az év legboldogabb napja, a születés ünnepe, a Karácsony.

A keresztény világban a Karácsony, Jézus Krisztus születésének az ünnepe, Isten egyszülött fiáé, a Megváltóé, így élik meg 2000 év óta milliárdnyian, erőt merítve és erőt adva.

A születéshez vezető út, az advent, a várakozás időszaka, a mindörökké várt beteljesülésé, amikor Isten megértette az ember vágyakozását, s elküldte egyszülött fiát a világ megváltására.

Hányszor ülünk mi is, mai emberek, várakozva-vágyakozva, hogy megváljunk fájdalmainktól, sikertelenségeinktől, kudarcainktól, fájdalmainktól. A várakozás emberi dimenziójában gyakorta kell visszatekintenünk, értékelnünk cselekedeteinket, megállapítani tetteink helyességét, magunk és embertársaink irányába elkövetett felelőtlenségeinket, helytelen cselekedeteinket.

Advent időszak – az év vége –, magától kínálja, hogy a készülődés jegyében évzáró önvizsgálatot tartsunk, s ez az öngyónás, az öntisztulás elősegíti a karácsonyra való lelki felkészülést.

 

Tisztelt Ünneplők!

 

Ehhez a visszatekintő lélektisztuláshoz újfent WASS ALBERTET hívom segítségül, akinek „Karácsonyi üzenete”, évértékelése – bár több mint 10 éve íródott – sajnos érvényes a 21. század első évtizedének végén is.

 

„Újra eltelt egy küzdelmes esztendő, s fel kell tennünk a kérdést: az idő múlásának árán értünk-e el elegendő eredményt a magyarság-mentés néma frontján ahhoz, hogy az elpazarolt időt igazolni tudjuk?

A világ halad előre. Még a legkisebb nemezetek is emelkednek öntudatban, életszínvonalban, emberi és politikai jogaik elnyerésében. Mindössze mi, magyarok toporgunk egyhelyben.

Mi az oka ennek? Karácsony estéjén, szilveszter éjszakáján nézzünk önmagunkba és tűnődjünk ezen. A hiba bennünk van valahol.

Én úgy látom, hogy most is, mint már annyiszor történelmünk során, a szeretet hiányzik belőlünk. Az igazi szeretet. Az az isteni erőforrás, mely nélkül nincs se élet, se békesség, se szabadság, se igazság, se jólét, s se semmi más érdemes emberi megnyilvánulás. Az a szeretet, mely egybeolvaszt testvért a testvérrel, magyart a magyarral. Mely megértést és békességet teremt a civódás helyett, egységet a széthúzók között, építő szándékot a rombolók szívében, és közös nagy emberi mozdulatokhoz erőt ad a leggyöngébbeknek is.

Úgy érzem ez, a valódi szeretet hiányzik belőlünk, mely nem a hibát keresi egymásban, hanem Isten képmását, nem ellenfelet lát, hanem testvért, nem civódásra ösztökél, hanem együttműködésre. Nem gyöngeséget jelent, hanem erőt. Hiányzik belőlünk ez a láthatatlan lelki kötőanyag, mely, mint cement a téglát, embert emberhez tapaszt, s alkalmat ad ezzel jóféle szellemi erőknek, hogy maradandót alkothassanak Isten dicsőségére és az emberiség javára.

Nézzétek a szívetekbe karácsonyos szemmel, őszinte és becsületes lélekkel. S ha azt látjátok az önkeresés során, hogy szíveteknek valamelyik zugában rosszindulat, irigység, keserűség vagy bármiféle tisztátalan érzés lakozik valamely magyar testvéretekkel szemben: gyomláljátok azt ki gyorsan, mielőtt véglegesen és halálosan megmérgezné bennetek az életet.

Nyissátok meg szíveteknek minden ablakát, és eresszétek be oda a napfényt, hadd pusztítson ki belőletek minden sötétséget ezen a karácsonyon. A civódások, pártoskodások nemzetéből változzatok át a szeretet nemzetévé, s lássátok meg: attól a pillanattól kezdve veletek lesz az Isten. Megmaradásunknak, megmaradástoknak, a magyar sors jobbra fordulásának ez az egyetlen lehetősége.”

 

Világos, emberi, magyar, s egyedül választható ádventi program: önvizsgálatot tartani, szeretni, szeretetet megvallani, mert szeretetben élni nem gyengeség, hanem a legnagyobb erő, mérhetetlen biztonság és pótolhatatlan boldogság.

 

Ismerősek ugye ezek a gondolatok, Kedves Vendégeink!

 

SZENT PÁL szavai csengtek vissza benne, a legkiválóbb adományt, a szeretetet dicsőítő, szeretet-himnuszból. Adventi köszöntőmben e gondolatokkal szoktam idézni, most is ezt teszem. Kérem, figyeljék és értsék minden szavát, s hatoljon le üzenete szívük legmélyebb zugaiba!

 

„Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén,

Ha szeretet nincs bennem,

Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.

Lehet prófétáló tehetségem,

Ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,

Hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,

Ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,

Odaadhatom a testemet is égőáldozatul,

Ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.

 

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,

A szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.

Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,

Nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.

Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

S a szeretet nem szűnik meg soha.

 

Ma még csak tükörben, homályosan látunk,

Akkor majd színről színre.

Most még csak töredékes a tudásom,

Akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek.

Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet,

Ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.”

 

A charitas Christi, Krisztus szeretete kísérje adventi napjaikat, a megtisztulás, a megbocsátás folyamában a Gyermek elérkezésének éjszakájáig. Csengjen fülünkbe üzenete:

 

„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.”

 

Ugye milyen egyszerű lenne az életünk, ha emberként képesek lennénk magunkévá tenni a szeretet Istenének szeretetgondolatait! Hogyan is mondta ADY ENDRE a koncertet bevezető versében?

 

„Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni...

Karácsonyi rege

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra...”

 

Kíséreljük meg ezt tenni Adventben és az elkövetkező 2010-es évben.

 

A szeretetkoncert átszellemült hangulata kísérje Önöket Advent hátralévő napjaiban. Kívánok Önöknek, szeretteik körében eltöltendő áldott Karácsonyt és valamennyi álmukat beteljesítő, egészséget hozó, békés, boldog újesztendőt, amelynek legyen vezérfonala a szeretet.

 

Köszönöm, hogy meghallgattak.

 

Prof. Dr. Faragó Sándor

rektor