Alapítási Ünnepség - Prof. Dr. Faragó Sándor rektor

 

Tisztelt Miniszter Úr, Államtitkár úr, Excellenciás Püspök Urak, Elnök és Alelnök Urak, Tisztelt Polgármester Urak, Polgármester-helyettes Asszony, Képviselő Urak, Rektor és Rektor-helyettes Urak, Rektor-helyettes Asszony, Tisztelendő és Tiszteletes Urak, Kedves Vendégeink, Kedves Vezető és Munkatársaim, Kedves Hallgatóink, Hölgyeim és Uraim!

 

Nagy szeretettel köszöntöm Önöket a Nyugat-magyarországi Egyetem alapító ünnepségén,

  • Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter urat – aki reményeim szerint egy kicsit hazajött hozzánk –, köszöntöm Dr. Manherz Károly szakállamtitkár urat, továbbá az Oktatási és Kulturális Minisztérium valamennyi jelenlévő munkatársát, megköszönve, hogy elfogadták meghívásunkat.
  • Köszöntöm az egyetemünknek otthont adó, szeretett városaink polgármestereit, polgármester-helyetteseit, megyéink közgyűléseinek elnökeit, elnökhelyetteseit. Számunkra nagyon fontos, hogy most itt magunk között, a mindennapokban pedig magunk mögött tudhatjuk Önöket.
  • Köszöntöm az állami egyetemek – társintézményeink – rektorait és rektor-helyetteseit, akikkel együtt igyekszünk építeni a magyar jövőt.
  • Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Molnár Károly professzor urat, a Magyar Rektori Konferencia elnökét, annak a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemnek a rektorát, amely intézménnyel 1934-1950 között, 16 éven keresztül létünk összeforrt, együtt alkotva a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet.
  • Testvéri szeretettel köszöntöm Patkó Gyula rektor és Mang Béla rektor-helyettes urakat a Miskolci Egyetemről. Intézményeink Selmecbányától Sopronig, majd Miskolcig ívelő két és negyedszázados közös történelme, közös hagyományaink, különleges lelki tartalommal is megtöltik kapcsolatainkat. Számunkra rendkívül fontos, hogy most itt vagytok velünk.
  • Illő tisztelettel és illendően köszöntöm az egyházi fenntartású egyetemek rektorait, a történelmi egyházak megjelent vezetőit, képviselőit: „Dicsértessék a Jézus Krisztus”, „Áldás, békesség”, „Erős vár a mi Istenünk”.
  • Köszöntöm jogelőd intézményeink volt vezetőit, igazgatóit, főigazgatóit, dékánjait, rektorait. A mai egyetemalapításhoz az Önök múltbéli munkája is hozzájárult, gyümölcseinek betakarítását Önök is gondos és büszke gazdaként élhetik meg. Köszönöm mindazt, amivel hozzájárultak a Nyugat-magyarországi Egyetem létrejöttéhez.
  • Köszöntöm az egyesült Nyugat-Magyarországi Egyetem és a Berzsenyi Dániel Főiskola intézetigazgatóit, professzorait, tanárait. Erős szándékuk nélkül, koncepcióik nélkül, elkötelezett előkészítő munkájuk nélkül, ma nem ünnepelhetnénk. Mindezekért a köszönetet – utánam – majd a bölcs utókor fogja kimondani.
  • Köszöntöm az új egyetem Gazdasági Tanácsának, Szenátusának, valamint a 10 kar kari tanácsainak tagjait, megválasztott vezetőit. Bölcs döntések meghozatalával az Önök feladata lesz az intézményt mindig helyes útra irányítani, azon optimális sebességgel megtartani, és – lehetőleg mindig győztesként – a célba kormányozni.
  • Végül, de nem utolsó sorban köszöntöm a Hallgatói Önkormányzat és a Selmeci Társaság diákságunk nevében megjelent képviselőit, hisz mindenek előtt jövőjükért, boldogulásukért dolgozunk a Nyugat-magyarországi Egyetemen.
  • Önök, Kedves Vendégeink, akik itt ülnek e teremben, mindnyájan, egyenként is fontosak a számunkra, ezért ismételten köszönöm, hogy elfogadva meghívásunkat együtt ünnepelnek velünk.

     

     

    Tisztelt Ünneplő Közönség!

     

    Történelmünk, az emberiség történelme során a sikeres helyzetmegoldások betetőzéseként alakult ki az ünneplés szokása. Ünnepelt az ősvadász a zsákmányszerzés után, a hadvezér az ellenség legyőzését követően, a nép az elnyomás alól felszabadulva, a gazda a termény mindenkori betakarításakor, a mester az építkezések befejezése kapcsán, de ünnepeltek a jeles múltbéli történésekre emlékezve, családi eseményekkor, azaz minden olyan alkalommal, ami fontos volt számukra. Az ünnep tehát a beteljesülés és a boldogságállapot manifesztációja.

    Mi itt, ma, a Nyugat-magyarországi Egyetemen – Kedves Vendégeink – ebben a semmivel nem helyettesíthető állapotban vagyunk, mert beérett a hosszú munka gyümölcse: a Magyar Köztársaság Parlamentje 2008. január 1-i hatállyal – a Nyugat-magyarországi Egyetem és a Berzsenyi Dániel Főiskola egyesülésével – megalapította az új Nyugat-magyarországi Egyetemet.

     

    Az egyetemformáló tárgyalások közel egy éve során gyakran és szívesen hasonlítottam egyesülésünket a legtisztább szándékú házassághoz, amely két fél szabad elhatározása, hogy jövőjüket – egymást szeretve-erősítve – közösen éljék meg. A jó házasságban leginkább adni jó, s ha mindkét fél egyként szívesen és szeretettel ad, akkor a lelki és anyagi javak nem egyszerűen összeadódnak, de meghatványozódnak.

    Az elmúlt év legfontosabb eredményének azt tartom, hogy megbeszéléseinken sohasem az volt a kérdés, hogy mit kapok, mit nyerek az egyezségen, inkább az, hogy hogyan leszünk közösen jobbak, eredményesebbek. Elhittük magunknak, hogy fontos a másik, elhittük, hogy a másiknak fontosak vagyunk. Világossá vált, hogy a közös jövő érdekében magunkból egy kicsit fel kell adnunk, hogy mást, alkalmasint többet-jobbat kapjunk. Megismertük egymást, egymás értékeit és hiányosságait, s elhittük, hogy mindkettőből eredményeket lehet kovácsolni. Megértettük egymást, s ez a megértés lesz a záloga a jó és eredményes közös életnek.

    Mindkét fél tartást hozott a házasságba, tartást, amelynek alapja az évszázados történelmi múlt, a hagyományok, a haza, az otthont adó városok tisztelete, szeretete.

    Az új család egyik – a székhely után nevezzük soproni – ágának vannak olyan tagjai, akik korban sok-sok évet számlálnak, s vannak egészen fiatalok is. A legidősebb, az Erdőmérnöki Kar – miskolci testvéreinkkel együtt – a selmeci intézményalapítás révén 1735-re, illetve 1808-ra datálja születését, Európa első műszaki felsőoktatási intézményeként. 1778-ban alapították – az országban másodikként – a győri oskolamester-képzőt, 1818-ban létesítették Magyaróváron Európa első mezőgazdasági felsőoktatási intézményét. 1875-ben indult óvóképzés Sopronban. 1962-ben alapították a Faipari Mérnöki, 1972-ben a székesfehérvári Geoinformatikai, 2000-ben pedig Sopronban a Közgazdaságtudományi Kart.

    A család másik – a szombathelyi – ágán, 1959-ben – jövőre lesz ötven éve – alapították a Felsőfokú Tanítóképző Intézetet, de szellemi és jogelődjeként a kőszegi Szent Domonkos Rendi apácák által működtetett tanítóképzőt és az 1896-ban létesített Pápai Állami Tanítóképző Intézetet tekintjük.

    Mi büszkék vagyunk erre a nagycsaládra, amelyben az idősebbek fiatalos hévvel, a fiatalok pedig az idősekre jellemző érettséggel teszik dolgukat.

     

    Tisztelt Vendégeink!

     

    „E nuce fit corylus, ex glande ardua quercus,

    Exiguum nihil esse putes, quod crescere possit.”

     

    „Magból lesz a mogyoró, makkból a büszke égre törő tölgy,

    jelentéktelen semminek hinnéd, mi fává terebélyesedik később.”

     

    Az idén 200 éve Selmecbányán alapított erdészeti felsőoktatási intézmény első tanárának, Wilckens Henrich Dávid professzornak a gondolatai ezek.

    Igen! Jogelőd intézményeink kis magoncokból fejlődtek égbetörő tölgyekké, terebélyesedtek fákká. De tudjuk, a magányos fák védtelenek, ki vannak téve a viharos szélnek, a villámok csapásainak. Az igazi erőt az jelenti, ha erdővé összeborulnak terebélyes koronáik, s támasztják, védik egymást. Mi erdészek valljuk: a fák meghalhatnak, de az erdő örök.

    Egy ilyen, az örök erdőre hasonlító jövőképet tervezett meg és kezdett megvalósítani a Nyugat-magyarországi Egyetem. Aki fát ültet, vagy frigyet kötve családot alapít, az bízik a jövőben. Aki mindezt a múlt erényeire támaszkodva, a jelen minden lehetőségét kihasználva, de a jövő kívánalmait figyelembe véve teszi, az bölcsen cselekszik, és jutalma a siker lesz. Mi minden porcikánkkal akarjuk a sikert, akarjuk, mert ezzel egymásnak, városainknak, régiónknak, hazánknak, s aki mindennek záloga, ifjúságunknak, a jövőnknek tartozunk. Ezek után érhető, hogy új egyetemünk jelmondatának az alábbi két szót választottam: Jövőt építünk!

    Azt szeretnénk, ha ez a jövő, a közös jövőnk magasabb minőségi szinten, eredményes, tehát boldog legyen, hogy sokszor legyen módja majd utódainknak is az ünneplésre. A jövőt ezért nem csupán várni, de ahogy meghatároztuk, a saját elképzeléseink szerint formálnunk kell.

    Ennek okán az elmúlt két évben – 24 helyszínen és projekt keretében – összesen mintegy 14 milliárd Forintnyi felújítás és beruházás valósult meg Egyetemünk 5 városában. Építkeztünk, hogy építkezhessünk! Büszkén állapíthatom meg, hogy egy időben, intézményünkben még soha ilyen mértékű fejlesztés nem történt. Tettünk mindezt versenyképességünk fenntartása, az oktatás feltételeinek a korábban emlegetett minőségi javítása érdekében, azért, hogy munkatársaink és hallgatónk a lehető legjobb körülmények között gyakorolhassák hivatásukat, illetve szerezhessék meg, a – jövőjüket megalapozó – tudást.

    E folyamatos szellemi és tárgyi gyarapodás, a minőségre való mindenkori törekvés is elősegítette, hogy egyetemünk, karaink, a tavasz folyamán – egyként „A” minősítéssel – sikeresen átestek a Magyar Akkreditációs Bizottság vizsgálatán. A minősítés egyértelműen igazolja minden erőfeszítésünket.

     

    Tisztelt Polgármester Urak, Alpolgármester Asszony, Elnök és alelnök Urak!

     

    Ahogy a család is illeszkedik a közösségbe, úgy az új egyetem-család is része otthont adó városainak. Kérem – ahogy eddig – szeressék, tekintsék magukénak az Egyetemet, s ha méltóak leszünk rá – s hiszem, hogy így lesz – kérem, ne vonják meg tőlünk sem a szeretetet, sem a támogatást.

    Hogy mit jelent egy város koncepciózus vezetése, azt igazolta Soproni Thurner Mihály döntése, aki 1919-ben befogadta Sopronba az akadémiát, felismerve egy egyetemváros előnyeit. Ugyanazon történelmi okokból 1921-ben menekülő pozsonyi Erzsébet királyné Egyetemet Szombathely nem fogadta be, az Pécsre települt, s ma – hallgatói létszáma alapján – az ország legnagyobb egyeteme.

     

    Igen tisztelt Polgármester Úr!

     

    Gratulálok Önnek és Szombathely városának, hogy a Főiskola Szenátusa meghozta az egyesülési döntést, miáltal Szombathely is belépett a magyar egyetemi városok sorába. Tudom, hogy Ön ezt a törekvést mindig támogatta, s élharcosa volt annak, hogy Szombathely egyetemi város legyen. A bölcs utókor értékelni fogja koncepciózus tevékenységét! Kérem – okulva a történelmi tapasztalatokból – ismerje fel a város közgyűlése az egyetemalapítás kiemelt várostörténeti jelentőségét, s ennek megfelelően értékelje azt. A Nyugat-magyarországi Egyetem – ahogy másik négy városának – Szombathelynek is szövetséget kínál. Ha részt vesznek – várost és régiót gyarapító – elképzeléseink megvalósításában, akkor közösen mondhatjuk majd: Jövőt építünk.

     

    Tisztelt Ünneplők! Kedves Vendégeink!

     

    Az új család, az új egyetem erős intézmény lett, hiszen 5 városban 10 karral, mintegy 20 ezer hallgatóval rendelkezik, amelyet így Magyarország hatodik legnagyobb egyetemeként tarthatjuk számon. Öt gyakorló intézményünkben további 2300 gyermek tanul. Oktatóink, kutatóink száma mintegy 780 fő, közülük több mint 400 tudományosan minősített. Gyakorlóintézményeinkben további 230 pedagógus ténykedik. Dolgozóink létszáma 1650 fő. Infrastrukturálisan és szellemileg tehát minden adott a jó, és minőségi munkavégzéshez. Szemünk előtt ezért mindig egy jól prosperáló, elismert, valóban harmadik évezredbeli Egyetem képe lebeg, s meg is fogjuk azt valósítani! Ez lesz a mi igazi építkezésünk!

     

    Kérem ehhez Miniszter Úr és Államtitkár Úr hathatós támogatását, önkormányzataink felvilágosult megértését, társintézményeink empátiáját és együttműködését, egyházaink imádságos lelki támaszát, de mindenek felett – Kedves Munkatársaim – mindnyájunk elkötelezett, áldozatos munkáját. Mert ahogy a soproni kötődésű, Moson vármegye országgyűlési követe, a Szombathelyen érettségi vizsgát tett legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István mondta:

     

    „Tőlünk függ minden, csak akarjunk.”

     

    „Vivat crescat floreat Academia”

    „Éljen és virágozzék a Nyugat-magyarországi Egyetem”

     

    Köszönöm, hogy meghallgattak, Jó Szerencsét!

     

    Prof. Dr. Faragó Sándor

    rektor